Balatonmáriafürdő főterét leheletnyi, csak tudat alatt érezhető vadnyugati hangulat lengi körbe, ami valószínűleg délnyugati szegletének túlméretes BANK feliratából és a deszkabútorzatú fogadóból eredeztethető. Napnyugat irányában indul útjára innen minden év júliusának első szombat reggelén a Spirit of Balaton, a huszonnégy órás Balaton-kerülő kerékpártúra. Kétszázhúsz kilométeres hosszának majdnem teljes első kilométere a Vilma utca, aminek legvégén, a valahai Birka Csárda sarkán a főút mellé fordulunk. Kétoldalt tíz évekkel ezelőtt gyerek- és emberzsivajjal teli, ma elcsöndesült kempingek és üdülők állnak, s miközben éppen érintjük Balatonkeresztúr egy kis kiszögellését, már el is tűntek a házak jobbról, s csak balról, a keskeny járda mellett sorakoznak még egymásután, itt a falu legvégén. Végül átváltunk az autóút túlsó oldalára, onnantól mindenféle bokrokkal vegyes nádas szegélyezi utunk.

      Alig egy-két kilométer után Balatonberénybe érünk, hol bal oldalon messzebb, a vasúton is túl állnak a városi népek kis nyaralói, jobbról pedig annyira közel, hogy egészen a kerítések tövében tekerünk. Focipálya, majd éttermek sora váltja a házakat s a Balatonhoz vezető kis utcákat, azután a századelőt idéző strandépület s egy kis park, néhány paddal a parton. Berényt elhagyva a Balatontól messzebb, de mindenhol zöldben, fák és magas cserjék között kanyarog a bicikliút. Jobbunkon egykori legelőrét, régi kút áll közepében, de a káváján túl más fontos alkatrészei már nincsenek meg. Odébb néhány csenevész diófa hajlik az útszelvénybe, késő nyártól zöld héjú, friss diókat potyogtatva az útpadkára, úgyhogy olyankor ide járnak dióbelet rágcsálni a környékbeli egerek.

      Kicsit még kanyarog az út s mindjárt ódon udvarház tűnik föl a műút túloldalán, azután már egyenesbe fordulunk, majdnem egészen az elágazásig, ahol eltérhetünk balra, Balatonszentgyörgy felé, vagy jobbra, Keszthelynek. Most utóbbit választván hamarosan a Balatont legfőképpen tápláló folyóhoz, a Somogy és Zala megyék közötti határvonalat is jelentő Zalához, s az azon átívelő két hídhoz érünk. A bicikliút már évek óta egyenesen, az új hídon halad, de ha kedvünk tartja, lekanyarodhatunk még előtte a régi, betonívekből épült hídhoz, hogy azon keljünk át.

      A régi híd mellett a váltóőr valaha nagy gonddal megépített, kicsiny házának romjai düledeznek. Oly szép volt egykor a kis épület, hogy akkor sem nevezzük bakterháznak, ha valójában az. A rom előtt magas lámpaoszlop áll, rajta eléggé fönt egy rongycsomó lengedez a szélben. A legenda szerint jónéhány éve itt a közelben történt egy biciklissel, hogy leszakadt róla már sok éve a nyeregben koptatott fürdőnadrágja, úgyhogy egy bokorban kellett menedéket keresnie, mert az a nadrág teljesen cafatokra szakadt rajta és semmi más ruhája nem volt. Hanem elég hamar szerzett magának egy új nadrágot, s gyors megmenekülése örömére  ezzel a rongydarabbal fölmászott ide az oszlop tetejére s odakötötte.

      Mindkét híd a vasúti kereszteződéshez vezet, azon átkelve a bicikliút is követi a síneket egy darabon. Túl a töltésen s a villanypásztor vékony huzaljain, a nádas felé eső prérin reggelenként s délután hatalmas szarvú szürkemarhák legelésznek, az alacsony fák árnyékába húzódván a déli forróságban. Ott, hol a kerékpárút visszacsatlakozik a keszthelyi út mellé, messze a túloldalon valaha szépen megépített kúria romladozó épülete látszik. A környéken a rómaiak is megtelepültek korábban, így az utóbbi évtizedekben több helyen is végeztek régészeti ásatásokat a közelben, egy szakaszon a kerékpárutat is új nyomvonalra vezették.

      Fenékpuszta és Keszthely között a bicikliút a Balaton partvonalától távolabb vezet, egy-egy helyen bukkan csak elő a Balaton vize.  Fenékpuszta után később megint keresztezi a síneket, utána mellettük is halad, majd a parthoz közelít és magas fák erdejében vezet a szabadstrandig, ahol már hamar be is ér Keszthelyre, a kemping mellé, majd a vasútállomáshoz és az egész központi részhez, a mólóhoz, a parti szállodákhoz, a bazárok, fagyizók és éttermek sorához.

      Keszthelyről továbbkerekezvén a bicikliút sokáig a főút forgalmától távol, de a vasút sínpárját sok helyen követve, nádasok mellett és fák között vezet. Így ér át Gyenesdiásra, ahol először a parthoz közelít, majd visszatér a sínekhez s úgy megy tovább Vonyarcvashegy felé, ahol végighaladunk a szállodák és strandok egész parti során. Vonyarc túlsó felén kicsi, de annál merdekebb domb emelkedik, a Szent Mihály-domb, a dombtetőre épített kápolna már messziről föltűnik. A domb tövében szalonnasütő meg padok állnak, s kaptatós út indul fölfelé onnan a tetőre. Odaföntről, a sudár fenyők árnyékából pompás panoráma nyílik föl az egész Balatonra. E dolomitkőből álló domb, hasonlóan Tihanyhoz, egyike azon északi-parti helyeknek, melyeket a Balaton vize a nem is olyan távoli múltban egészen körbefolyt még, így kicsiny szigetként emelkedett ki akkor a tóból.

      A legenda szerint 1739 telén negyvenhat, lékvágásra és lékhalászatra indult halászembert ért szerencsétlenség itt, a vonyarci partok előtt a Balaton jegén, mikor a jégmezőt könyörtelenül kettéhasította egy rianás és az elszabadult jégtáblán a tó közepére sodorta őket. De a szél, csodálatos módon, hirtelen  megfordult s újra a parthoz vitte a halászokat, kik közül hat odaveszett, de negyven megmenekült, akik azután fogadalmat tettek s hálából emelték e kis templomot itt a dombtetőn. A valóságban már 1622-ben felépítették a Szent Mihály-kápolnát, s akkor is már valószínűen egy középkori váracska alapjaira, valaha régen pedig római őrtorony állt itt. Lehetséges persze, hogy a halászok, megmenekülésük után, nagyobb bővítést, átépítést eszközöltek rajta. Később ferences remeték telepedtek le itt, ma pedig egyike azon kiesebb vidékeken fekvő templomoknak, ahol a romantikára vágyó jegyesek egybekelhetnek. A dombtető északi, meredek oldalán, a kápolnához egészen közel, de a növényzetben szinte észrevehetetlenül elbújva teraszos elrendezésű temető fekszik, évszázados, időkoptatta sírkövekkel.

     Az északi part félszigetszerű beszögellésén fekvő Balatongyörök innen csak rövid út, s éppen a központján haladunk át. A felvidék felé szélesebb sétáló- és bevásárlóutca, a víz irányában pedig a móló s a hajóállomás fekszik, alig néhány méterre a kerékpárúttól. A mólóról kilátás nyílik a déli partra, meddig csak a szem ellát, s az északi part elénk következő hegyeire, a Szigligetre s a Badacsonyra. A központból továbbindulva a strand mellett, a parti sétányon gurulunk tovább.

     Györöktől egy darabon még a sínek mentén megyünk Balatonedericsnek, közben átlépünk a Zala-Veszprém megyehatáron, majd a bece-hegyi megállónál északnak fordulunk és a főútig tekerünk egészen. Ez a keskeny aszfaltút néhány éve még egy kopár, szavannaszerű domboldalt metszett ketté, azóta golfpálya épült itt és tavat duzzasztottak a Badacsony felé eső oldalon. A dimbes-dombos oldalban golflabdák hevernek százszámra és ezerfelé, hanem akármilyen csábító is lenne összeszedegetni őket, alighanem megkergetnének érte. Utunk ezután az országút mellett vezet, s ha Ederics belsőbb részét nem is érintjük, közvetlenül a világhíres Afrika-vadász, Dr. Nagy Endre alapította Afrika Múzeum mellett biciklizünk el.

A kerékpárút mostantól jó darabon a 71-es főutat követi, együtt keresztezik az edericsi vasútállomás előtti átjárót s haladnak tovább a szigligeti vár alatt s még azon túl. Ahol balra útmenti fogadó áll, ott jobbra indul a várhoz vezető út. Odaföntről a kilátás minden irányban fenséges, ráadásul mindenféle ágyúk is találhatók a várban, úgyhogy aki hozott magával gyufát és egy kis feketelőport, könnyen tehet róla, hogy a Spirit of Balaton-t és annak résztvevőit már az aznap esti híradókban is bőven fölemlegessék.

      A vártól már távolabb a bicikliút jobbfelé tér s egy darabon hangulatos, fejünk fölött összehajló bozótalagútban kanyarog, de hamar kiérünk a szigligeti bekötőút kanyarjához, ami egyenesen nekivezet a 71-esnek, keresztezzük is azt, s a túloldalon már ott van az első badacsonyi falu, Badacsonytördemic, aminek határában föltűnő táblával figyelmeztetik jöttünkre a helybélieket. Átkelünk újra a síneken és fölhaladunk végig a macskakövezett utcán, ott jobbra fordulunk, Badacsony felé.

      Itt, Badacsonytördemicen indul ez a hosszú-hosszú utca, ami övként öleli körbe az egész Badacsony-hegyet, s amit itt Hősök útjának hívnak, Badacsonylábdihegyre átérve Római útnak, majd Badacsonytomajban Kisfaludy utcának. Több furcsasága is van e hegynek! Először, hogy bár akármelyik oldaláról is nézegetve szélesen elnyúló alakzat érzetét kelti, a valóságban, vagyis fölülről nézve, majdnem pontosan kör alakú. Másodszor pedig, hogy Badacsony nevű település nem is létezik, hanem csak az elébb fölsorolt három, meg még azokon fölül, keletnek továbbhaladva Badacsonyörs.

Scheffer János felvétele - a továbbiakért kattintson ide:  www.schefferj.ps.hu

 A Badacsony derekán végigkerekekezve szinte háromszázhatvan fokban végigcsodálhatjuk a vidéket, hiszen itt Tördemicnél a hegyről letekintve éppen nyugatnak nézünk, mikor pedig lehajtunk majd Tomajnál, éppen keletnek fogunk. A Badacsony oldalában vezető utunkat kisebb-nagyobb emelkedők s lejtők tarkítják, de egyik sem túl hosszú vagy túlságosan meredek. Néha persze jóleshet leszállni a nyeregből s úgy tolni a drótszamarat.

      A hegyoldalt véges-végig szőlősök, présházak, víkendházak borítják be, egészen a hegy csúcsát övező bazaltorgonákig. Visszairányba tekintve föltűnik a szigligeti vár már egészen távolinak érződő sziluettje, a Balaton túlpartján pedig Fonyód ikerdombjai emelkednek ki a délparti sík vidékből. A Római út mindkét oldalán zsíroskenyérrel, rétessel és más finomságokkal hívogatják vendégeiket a borozók. Az út túlvégén, már Tomajban, leereszkedünk a hegy lábához s végül a főút mentén haladunk tovább Badacsonyörsre, majd Ábrahámhegyre.

     Badacsonyörs már nem tartozik szorosan a Badacsonyhoz, a falu a szomszédos, kisebb hegy oldalában fekszik, s onnan nyúlik ki egészen a Balatonig. Túlfelén kemping működik, amit elhagyva nemsokára megérkezünk Ábrahámhegyre.

      Ábrahámhegyről továbbkerekezve mindjárt Balatonrendesre érünk, s azután rövidesen Révfülöpre, mert szorosan egymást érik a települések. A kerékpárút közvetlenül a móló előtt vezet, érdemes egy pillantást vetni a hajóállomás régi időket idéző épületére.

  Valahol az ezutáni szakaszon egyszer csak egy meredek, lejtős úthoz érünk, ami látszólag egészen belevezet a Balatonba, alig álljuk meg, hogy le ne iramodjunk és biciklistől a tóba ne csobbanjunk. Ha a csobbanás helyett továbbtekerünk, Balatonszepezdre érünk.

      Mióta a Badacsonyról legurultunk a Balaton partjának közelébe, a bicikliút nagyjából a 71-es főutat követte. Itt, Szepezdnél ennek vége szakad, mi továbbra is a parthoz közel haladunk, azonban a műút kicsit beljebb tér és érinti Zánkát. A két út a valahai Zánkai Úttörővárosnál találkozik újra, ahol a kerítés mögött álló harcjárművekben gyönyörködhetünk. Aki hozott magával akkumulátort és gázolajat, megpróbálhatja a biciklijét valamilyen komolyabb járműre cserélni - ha elindulnak, a kerítés már biztosan nem fog akadályt jelenteni. A leggyorsabban persze a rakétával tehetjük meg az út hátralévő részét!

      Zánka után egy szakaszon még az aszfaltúttal együtt megyen a bicikliút, ezután pedig hol itt, hol a parthoz közel, hol pedig kissé följebb, a hegyoldalban futó utcákon. A legnyugodtabb és legcsendesebb kerekezést természetesen a kijelölt útvonal biztosítja, de akinek nincsen kedve meglehetősen gyakran a haladási irányra merőlegesen, szintkülönbségekkel is küzdve mozogni, az meggondolhatja, hogy egy-egy darabon az autóúton vagy még inkább az azzal párhuzamosan futó járdákon teker. A következő helység Balatonakali, azután pedig a temetőjéről is híres Balatonudvariba érkezünk.

  Udvaritól alig néhány lépés - vagy inkább kerékfordulat - Örvényes, s innentől újra együtt halad az autó- és a kerékpárút. Aszófő következik, ahol az út, éppen csak átkelvén a vasúti síneken, nagy jobbkanyart tesz a Tihanyi-félsziget felé, sőt egészen be is hatol annak területére, hogy majd csak a vízpartot is majdnem érintve kanyarodjék ki újra onnan, Balatonfürednek.

      Nemsokára három, a félsziget belseje felé induló, egymástól nem túl távoli leágazással találkozunk. Az első Sajkodra vezet, de csakis oda, mert ez az út azután nem visz tovább a félsziget végéhez. A második és a harmadik út viszont igen, a második felkapaszkodik a település központjába s azon keresztül, a harmadik pedig majdnem végig a félsziget keleti partját követi. Bármelyiket is választjuk azonban, a félsziget végéhez közel található domb magasságára mindenképpen fel kell kapaszkodnunk.

     Tihany nevezetességei, a természettől vagy elődeinktől örökölt szépségei számosak és jól ismertek, mint a Belső- és a Külső-tó, a gejzírkúpok, az apátság, vagy a remeték által a középkorban a bazalttufa oldalba épített barátlakások. A térképre pillantva jól látszik, hogy amit ma Tihany névvel illetünk, igazából a Sajkod, Diós, Gödrös, Óvár, Kopaszhegy, Halásztelep, Cserhegy, s persze a Tihany nevű lakott részek együttese. A Tihanyi-félsziget egyébként még nem is oly rég, párszáz éve persze, a vonyarci templomdombhoz hasonlóan, szigetként állt a Balatonban.

      Aki a Spirit of Balaton rövidebb távjának teljesítése mellett dönt, a félsziget csúcsára kikerekezve kompra szállhat s úgy juthat el Szántódra. Aki a teljes kört választja, az valamelyik úton vissza kell térjen a félsziget tövéhez, hogy ott jobbra kanyarodván Balatonfürednek vegye az irányt.

      Alig kikanyarodunk a Tihanyi-félszigetről, már be is gurultunk Füredre, hol először a hajógyár s kisebb hajógyártó műhelyek mellett visz az út, majd beérünk a város központjába s végigmegyünk a város nyáridőben szinte szünet nélkül lüktető ütőerén, a Tagore sétányon.

      Füredet elhagyva Csopak, Paloznak, Lovas és Alsóörs következik, közel fekszenek egymáshoz, utcáik egymásba is fonódnak. A bicikliút még Füred végén visszatér a főút mellé s ezen a szakaszon is főleg ott halad (kivéve Csopakot, ahol egy darabon a parthoz közel vezet), így Paloznakot és Lovast inkább csak érintjük, mintsem átkerekezünk rajtuk.

      Balatonalmádi felé továbbkerekezve folytatjuk a Balaton keleti medencéjének megkerülését, s Almádi után, Balatonfűzfőnél, egy keskeny kis öböl csúcsánál elérjük a tó legészakibb pontját. Itt a bicikliút egy szakaszon el is távolodik az autóúttól s a part vonalához közel halad.

      Fűzfőről hosszan vezet ki utunk, majd a kerékpárút betér az sűrű útmenti erdőbe, és bár igazából közel vagyunk az országúthoz, úgy érződik, mintha valami teljesen elhagyott vidék véletlenül odaépített kis utacskáján kerekeznénk. A fák koronája összezárul fölöttünk a magasban, úgyhogy itt éjszaka jó lámpa nélkül haladni bizony alig lehetséges - hanem ennek a néhány kilométeres szakasznak a hangulata utolérhetetlen! Ezután mindjárt Balatonkenesére, majd a vele összeépült Balatonakarattyára érünk.

      Kenesétől kezdődően s Akarattyán keresztül többnyire fölfelé visz az út, hogy Balatonvilágoshoz közledvén fölérjünk a Balaton keleti szegletét uraló magaspart tetejére, s föltárulhasson onnan a magasból a tó egész keleti medencéjét megmutató, délutánonként a naplementével farkasszemet néző, gyönyörű panoráma, mi festőművészeket is rendre megihletett. Hosszabb felfelé kapaszkodásunk pedig végre elnyeri jutalmát, a látványt magunk mögött hagyván meredek lejtőn, egyetlen pedálmozdulat nélkül ereszkedhetünk le Siófok felé, visszatérvén újra a tóparti utcákra.

      Világosról Siófokra begurulván átlépjük utunk utolsó megyehatárát, a Veszprém és Somogy közöttit. Siófok, több más, a part mentén hosszan elnyúló településhez hasonlóan, sok-sok kis részből fűződik össze, egymás után következnek Sóstó (ahol valóban egy kis tó fekszik), Szabadi, Újhely, Fokihegy, s végül, legnyugatabbra, Széplak. Szállodák sorával szegélyezett partszakaszait Aranypart és Ezüstpart néven is emlegetik. Mint nevéből is tudható, itt indul Dunába vezető útjára a Sió, melynek nélkülözhetetlen szerepe volt a Balaton déli partvidékét egykor uraló mocsarak lecsapolásában, ma pedig a fölös vízmennyiséget vezeti le a tóból. A Sió széles medre két részre osztja Siófokot, a keleti és nyugati részt vagy féltucatnyi híd köti össze. Zsilipje a Balatonhoz közel áll, valamivel távolabb pedig sólyák egész sora emlékeztet az itt vízre bocsátott hajók sokaságára.

     A kerékpárút, mióta Siófokra értünk, partmenti kis utcácskákon vezet hosszan-hosszan végig, s így marad ez a Széplakkal mára egybeforrt Zamárdiban, s az azutáni, szintén egybeépült településeken, Szántódon s Balatonföldváron is, egy rövid szakaszt leszámítva. Szántódra érkezik a tihanyi komp, s ha Tihanytól esetleg így rövidítettünk, most meglátjuk, hogy ugyanolyan fenséges érzés most beúszni ide, mint valami nagy tengeri kikötőbe. Földváron nagyobb emelkedőt kell leküzdenünk, de ha kitekintünk valahol a magaspart tetejéről a tóra, az alant fekvő víztükör s az északi partvidék pompás panorámája feledteti ennek fáradtságát.

      Földvár után alig néhányszáz métert haladunk a települések között s máris Balatonszárszóra s a vele összeépült Balatonszemesre érünk. A két helység határán érintőlegesen csatlakozik Balatonőszöd a parti régióhoz. Szemesen egy hangulatos, régi villákkal övezett, lejtős fasorban gurulunk egy kicsit, majd egy kőhíd alatt átbújva mindjárt jobbra fordulva kerülünk a parthoz közelebb.

 .

   Szemes után a valaha Boglárlelle néven házasságban élt, a parti sávban egymásba olvadó települések, Balatonlelle és Balaton-boglár következnek. Boglár különlegessége az éjszakánként kivilágítható gömbkilátó, ami évtizedekkel ezelőtt nemzetközi kiállításon hirdette a magyar mérnöki találékonyságot, s csak azután került ide, a hegy tetejére.

   Szemes után a valaha Boglárlelle néven házasságban élt, a parti sávban egymásba olvadó települések, Balatonlelle és Balaton-boglár következnek. Boglár különlegessége az éjszakánként kivilágítható gömbkilátó, ami évtizedekkel ezelőtt nemzetközi kiállításon hirdette a magyar mérnöki találékonyságot, s csak azután került ide, a hegy tetejére.

     Boglárt elhagyva a sínek s a part közötti területek utcáin kerekezünk tovább nyugatnak, Fonyód felé. Először Fonyódligetre érünk s egy valószínűtlenül hosszú, vízparti tábor mellett is elgurulunk, fekete drótkerítése mentén gyönyörű vörös rózsák nyílnak. Az út végül Fonyód központjába ér, a hajóállomáshoz és a mólóhoz, s a régi, piros-fehér csíkos, kurblis sorompóhoz, melyen balfelé fordulva át is kelünk. Néhány tucat méter gurulás után a főúthoz érkezünk, ott jobbra kanyarodván továbbindulunk Fonyód távolabbi része, Bélatelep felé. Balfelől a zölddel dúsan benőtt, szinte függőlegesre szakadt hegyoldalra pillanthatunk fel, jobbfelől a Balaton fekszik melletünk, a kiesebb részeken egy-egy stég áll a vízben magányosan.

      Ha a kereszteződésnél jobb jobbra kanyarodás helyett egyenesen fölmegyünk egy kicsit a hegyoldalba, s csak ott fordulunk jobbra, neki az emelkedőnek, a Fonyódi-hegy derekán végigvezető, kanyargós úton tehetjük meg a Bélatelepig vivő utat. A fölfelé vezető út mellett áll a Kripta-villa, egy szobrász örök emléke kedvesének, a hegyormon végignyúló sétányról pedig fantasztikus panoráma nyílik a Balatonra s túlpartjára. Ha csöndesek vagyunk, találkozhatunk a nyugalmasabb fákon lakó mókusokkal.

  Akár a part mentén, akár a hegyen átkelve jutunk át Fonyódról Bélatelepre, a bélatelepi vasútállomáshoz és kempinghez érkezünk. A kerékpárút a kemping kerítése mellett vezet, annak túlvégén visszakanyarodunk a part felé és átkelünk a síneken. Éppen a szabadstrand kapujával állunk szemben, ott balra fordulva tekerünk tovább, s nemsokára még egy utcányit a part felé közelítünk. Ha kitekintünk valahol a tóra s az északi partra, éppen a Badacsonnyal állunk szemben.

      Bélatelep után már a parti utcácskák mindenhol összefüggő szövevénye vezet a célig, melyek két oldalán kisebb-nagyobb nyaralóházak borítják be mindenütt a vidéket és sűrűn vezetnek a lejárók egészen ki a partig. Bélatelepet elhagyva Balatonfenyvesre érkezünk, ahonnan a kisvasút is indul délnek, a Nagyberekbe.

      És Fenyves után már Balatonmáriafürdő következik! Föltűnik a vaskos, szürke alumíniumcsöveken álló BALATONMÁRIAFÜRDŐ tábla s minden porcikánkba belébújó bizsergés járja át fáradt testünket, érezzük, hogy elkezdődik a metamorfózis, mint amikor a gyönyörűszép pillangó kibújik a hernyótestből, érezzük, hogy kibújik eddigi álcájából új lényünk, a Homo spiritofbalatonicus, aki egyetlen nap alatt körbebiciklizte a magyar tengert! Még ugyan itt Balatonmáriafürdő-alsó hosszú-hosszú utcáin néhány kilométer hátravan Balatonmáriafürdő főteréig, a hivatalos célhelyszínig, de tudjuk, hogy igazából a próbatétel már befejeződött. Még egy-két kanyar jobbra-balra a parti utcák mátrixában, végül kikanyarodunk balfelé a Nyugati övcsatorna partjára, utána a hídjára fordulunk jobbra s végighajtunk a Rákóczi utcán, s dicsőségesen begurulunk a főtérre, ahonnan több, mint kétszáz kilométerrel korábban elindultunk...

      A túraleírás elsősorban a Balaton körüli településeket és azok látnivalóit mutatja be röviden, az abban leírt helyszínek, kitérők általában nem részei a Spirit of Balaton útvonalának, ami a Balaton körüli kerékpárúton halad végig.

BALATONI BRINGAKÖRÚT térkép