Két évvel ezelőtt tekertem le első és eleddig egyetlen teljes Balaton-körömet a Spirit of Balaton keretén belül. Az esemény hangulata, varázsa olyannyira magával ragadott, hogy eltökéltem, amikor csak tehetem, szabaddá teszem július első szombatját, hogy átélhessem újra és újra. Tavaly babavárás miatt kimaradt ugyan a dolog, de idén szerettem volna, ha nem is a teljes kört, de egy 100 km-es szakaszt teljesíteni.

Pénteken a két nagy gyerkőcünket elvitték a nagyszülők, mi pedig hármasban (párommal és a 9 hónapos kislányunkkal) felkerekedtünk és leutaztunk Balatonmáriafürdőre. Ha már csak rövidített távot tudok teljesíteni a szoptatás miatt, szerettem volna beleszagolni a hivatalos rajt hangulatába!

A rajthoz közeli Pelso Panzióban szálltunk meg, onnan indultam a reggeli babaetetés után ¾ 8-kor. A rajtban összefutottam Fetter Györggyel, ami külön öröm volt, hogy végre személyesen is megismerhettem. Készült fotó, aztán egy gyors pecsét után tovább is álltam, hisz szűkre szabott volt az időm a baba miatt, délután 4-ig be kellett fejeznem a tekerést.

A rajtban azt kaptam, amit vártam. A sok bringás, a baráti társaságok készülődése a nagy útra kellőképpen doppingolt.

Balatonmáriafürdőtől szinte Tihanyig számomra ismerős terepen kerekeztem, tudtam, hol vannak bukkanósabb szakaszok, a fák gyökerei által feltört kerékpárutak, emelkedők, lejtők, macskakövek, hol kell spórolnom az energiámmal, mert 9 hónappal szülés után még nem voltam teljesen formában. Nagyjából tudtam a pecsételőállomások helyét is, ami nagy segítség volt.

Balatonberényben jó hangulatú pecsételés, a lányok nagyon vidáman csacsogtak, biztatták a bringásokat.

Keszthely előtt gyönyörű napraforgótáblában gyönyörködhettem, még ha épp nem is felém forogtak.

Gyenesdiás, Bringatanya... Nagy szerelem, még fagyi nélkül is. :)

Balatongyöröknél örömmel láttam, hogy a két héttel korábbi tekerésem óta már nincsenek felújítások, így zavartalanul lehetett végigtekerni. A golfpályánál - ajánlás szerint -  kicsit beletoltam a bringába. Sunyi kis emelkedő.

A Paprika Csárdában kiszolgáló lányok rákérdeztek, engem látnak-e a plakáton. Nem is tudom, miért lepődtem meg rajta… Furcsa egy érzés, de imádtam. :)

A szigligeti leágazásnál megerősítést kértem az irány helyességét illetően, majd irány Badacsony. Egy kis macskakő, rengeteg emelkedő és csodaszép kilátás.

Újabb szerelem. Feltekintettem a Ranolder-keresztre, ahol egy évvel korábban két gyerkőccel és nagy pocakkal jártunk fent. Mintha ott lettek volna velem. :)

Badacsonyból leérve szintén érdeklődés, mert két éve elindultam a Káli-medence felé. Most sokan voltunk, mindenki lefelé haladt, de biztosra akartam menni. Mivel ez a szakasz előzőleg kissé kiesett, két biciklis nyomában haladtam, és igyekeztem memorizálni az útvonalat. Amikor már biztos voltam a dolgomban, előrementem, szintén SoB-os résztvevőket "üldözve".

Így is sikerült túlszaladnom egy kicsit, szerencsére gyorsan kapcsoltam és idén Ábrahámhegyről is begyűjtöttem a pecsétet.

Révfülöpön az plakátfotó készítőjével, Rabatin úrral váltottunk pár szót. Kedvesen, készséggel állt minden bringás rendelkezésére, látszik, hogy szívügye a kerékpározás. Sajnos utólag jutott csak eszembe, hogy egy közös fotót készítsünk. Jövőre előre gondolkodom. :)

A balatonszepezdi emelkedő most nem tűnt annyira durvának, mint elsőre, nagyrészt fel is tekertem, majd észbekapva kihasználtam az időt egy kis tolásra és energiabevitelre. Ez utóbbi nem sikerült jól, hamar elteltem pár falat szendvicstől. Akadt egy túratársam is, talán ezért tűnt könnyebbnek az emelkedő. Gyorsan átértünk a településen.

Balatonakaliból felhívtam a párom, hogy bírják a napot, merre járnak, egyeztettük óráinkat. Itt már nagyon meleg volt, bevetettem a jól bevált "vizes pelenka a nyakba" projektet. Hogy ez mekkora "találmány"! :D

Örvényesnél jövőre biztosan hosszabb szünetet tartok, a Huszár Étterem nagyon rendben van, érdemes kicsit itt lazítani és töltekezni. Most viszont már igyekeztem, hogy mihamarabb elérjek a tihanyi révbe.

Azt tudtam, hogy 40 percenként mennek a kompok, próbáltam 3-ra időzíteni az érkezésemet. Ezen tervemet az előttem álló, emelkedőkkel tarkított szakaszokat látva feladtam. Volt némi tévelygés is Tihanyban, amikor csak az irányt tudtam belőni, mert valahogy sikerült elhagynom a kijelölt biciklis útvonalat, de végül megleltem a helyes utat és a révig vezető lejtő kárpótolt a korábbi combos szakaszokért.

Mázlim is volt, 15 óra 15 perckor indult egy komp, így sikerült még becsusszannom rá. Pár perc múlva már Szántódon voltam, ahonnan gyors tekeréssel elmentem a földvári pecsétet megszerezni.

Mivel még úton volt a család, Balatonszárszóra beszéltük meg a randit, itt kaptam az utolsó stemplit, és bár fájó szívvel, de boldogan ültem be a babám mellé az autóba.

Fél óra múlva a szálláson voltunk, este vacsora és naplemente-nézés volt a program. Késő este egy gyors fotó a plakát előtt, miközben sorra futottak be a nagy kör teljesítői! Beugrott az egyik kedvencem: „Egyszer ott leszek, igen ott Veled!” (mondjuk 2015-ben)! Minden elismerésem Nekik!

24 óra, ami a Balatonról és a kerékpározásról szól!

Spirit of Balaton, én így szeretlek! <3

Köszönet a szervezésért, a lebonyolításért minden közreműködőnek!