A Balaton egy hatalmas területet felölelő tó, emberek tízezreinek stranddal, nyaralással összeköthető fogalom. Ez a tó, miután elkezdtem gördeszkázni, longboardozni, egy újfajta vágyat ültetett el bennem: hogy megkerüljem.

Eleinte eljutottam a-ból b pontba, majd köröztem konkrét cél nélkül. A távolságnak és az ismeretlennek hódoltam. A Fertő-tó és a Balaton egy új célt adott. Szinte a függőjükké váltam. Fejembe vettem, hogy minden nagy tavat megkerülök, amit csak lehet. A Velencei-tó és a Fertő-tó után a Balaton következett.

A Spirit of Balaton egy nagyszerű esemény volt arra, hogy családias, sportszerű társaságban érjem el a célomat. Olyan élményben lehetett részem, ami nemhogy elvette volna a kedvemet a további nagy céloktól, hanem inkább ösztönzőerő volt. Arra ösztökélt, hogy továbbfejlesszem magamat. Ugyan nem sokan figyeltek föl a teljesítményemre (sajtó, televízió) és ez kezdetben csalódást okozott, de rá kellett jönnöm; megóvtak attól, hogy elszálljak magamtól. Így most újult erővel tűzök ki magam elé egy olyan célt, amit csak én láthatok lelki szemeimmel, hogy már el is elértem. Nincs más hátra, csak megtenni: kifejezni magamat ebben a világban akarattal, némi erővel, alázattal, a természet és a környezetem támogatásával.

A tervem az, hogy jövőre 24 óra alatt 1,5 Balaton-kört teljesítsek. Az ezt követő cél a Garda tó lesz, ami ugyan a Balatonhoz képest kisebb távolság, de ez is egy szép tó, amit meg kell kerülnöm…