Pál Attila barátom régi részvevője a Spirit of Balatonnak, tőle szereztem tudomást az eseményről, s rábeszélt, hogy tartsak vele. Ekkora távot összesen nem mentem még bringával életemben, de ez nem tartott vissza - túl nagy volt a kihívás, az élmény csábítása. Balatonmáriafürdőről indultunk reggel 8-kor, hogy az egyenetlenebb északi partot még fényes nappal magunk mögött tudhassuk.

Egész nap remek időnk volt, a déli-délutáni meleg is elviselhető volt, jó tempóban haladtunk, volt időnk megállni is, hogy megnézzük az elterülő tájat. Egyben, különböző szögekből nézve a Balaton és vidéke kilométerről-kilométerre más arcát mutatta.

Almádinál kezdtem igazán érezni a megtett, számomra példátlan mennyiségű kilométert, de a barátok azért is vannak, hogy átrángassanak a nehéz perceken, a holtpontokon. Úgyhogy köszi, Ati!

A déli part egyenessége, majdhogynem monotonitása jól jött a végére. Sajnos saját, külön kitűzött célunkat, az éjfél előtti célba érést nem tudtuk teljesíteni, de a Spirit of Balatont teljesítettük.

Az út tanulságait levonva az elcsigázottság mellett ott volt a diadal érzése - ismét megugrottam egy korlátomat.

Valóban, a világ a komfortzónán túl kezd izgalmassá válni.

A Badacsony Balatongyörökről nézve

Egy jó limonádé Szigligetnél

Balatonrendesről nézve

Gulya Füred és Csopak között

Balatonfűzfőnél

Balatonakarattyánál

A balatonvilágosi pecsételőállomásnál

A hosszú utazgatás után végre elérkeztünk a kezdethez - Balatonmáriafürdő, a célt elértük