Szia emberek, a Spirit-ről…

A túra idén szombatra esik, mint eddig mindig. Siófoki rajtot jelölök meg, mert éjjel a kapitalizmus farkastörvényei még munkára késztetnek, a műszakbeosztásnál és az éves termelési programoknál a túrázási lehetőségek és tervek alig-alig vannak figyelembe véve, legalábbis az én cégemnél, ami nem is az enyém, csak oda járok be, pénzért, persze.

Autóba vágom a testem reggel, kollegáim pedig az okostelefonok előrejelzéseit mutatják, az ég siratja a vándort és katasztrófák is jóslás alatt. Zsebreteszem a fogyatékosnak szánt útravalót és elfordítom a slusszkulcsot. Esik, mint a bolond, Fehérvárig és még… Siófokon parkolok és oldom a drótszamarat, nem esik, de borús. A víztorony alatt gyülekeznek a koraiak, remek biciklikkel, remek szerelések, szerényen háttérben maradok, Gábor című arc váltó nélküli géppel, persze annyira fiatal, és már többször szégyenített sokunkat a járműjével. Csajok, persze nem egyedül. Nyolc óra, nyit a turisztiroda, rajtoltatás kezdődik, mosollyal és bélyegzéssel, mint rendesen, tavaly és tavalyelőtt…

Aztán nyergelj, fordulj, rá az útra, déli parton kezdek, a víz jobbra lesz, majd valahol, egyelőre távolinak tűnik, csak a csatorna mutat folyékonyságot. Ébrednek az autósok is, vigyázunk egymásra, nem szeretném a karosszériát összevérezni, és tekerek délnyugatnak, remek időben, éppen csak szembeszél van, de nem tragikus. Az ég csupa felhő, de a nap ígéretes, Szántódnál bevillan a nap és a víz is, azonnal fotózok, főleg a szemközti részt, ahova távolság vezet, azt kell legyőzni, mint a kormánynak Brüsszelt..




Ja, közben a tourist irodákban stempli és szőlőcukor, sajtos tallér és valami ropiszerű, bárkinek bármennyi, és a hölgyek mosolyognak, biztatnak, mert rámfér bizonyosan. Szemesnél fiatalok, Kiskunmajsáról, néhány kilométeren erősködünk együtt, jó tempót tolnak, Bogláron hosszasabban pihennek, én pedig el. Idősebb arc fut rám, a fonyódi irodát kérdi, követésre biztatom, hozzám lassul, és meg is találjuk, itt neki technikai szünetje támad, elveszítjük egymást…


Aztán Fenyves, vegyes páros a pavilonnál, kínál és pecsétel, a kút is itt van, és mosoly mosoly hátán... Akárcsak Máriafürdőn, három tündér, két serdülő és egy régebb óta serdülő... Berény, magányos hölgy bélyegez, és itt a Zala, ami folyó.



Nádas, ősfás helyen tekereg az út, ami csak a miénk, szembe is kerekezők, és az út kissé rozoga . . . vagy nagyon? . . . erre nem tud az unió eleget adni . . . pedig bizonyosan lenne rá felcsúti vállalkozó, aki helyreállítaná… Keszthely, Energia tér, nna, ez is megvan, a sorszámom követő arccal futok össze, szegedi arc, vajdasági magyar.


A Paprika csárdáig együtt nyomjuk, és még egy harcsahalászlét is elköltünk együtt, a fröccs jobban esett...


Innen kezdődik a hullámos része a Balatonnak, felküzdjük magunkat a Badacsony oldalába, a stempli őrizetlen és száraz, folyadék mellette, kút is van, remek fürdőző hely, és innen lefelé, Ábrahámhegy, Dóra pecsétel és vizet ad, szőlőcukor és sajtos tallér, egyhangú a koszt, semmi meggyes rétes, semmi fokhagymás lángos, csak a Balaton-felvidék fűszerez, persze mindent visz, mint a turinfós lányok mosolya. Révfülöp, családi túrázókat fogok be, hölgy 29-es keréken, remek tempót mennek, az utánpótlás – Solt - diktálja az iramot, egyáltalán nem tikkadnak…Örvényesen a Huszár vendéglőt csak segítségükkel találom meg, hiába, örexem, nem is kicsit . . aztán Tihany helyett a főszervezőt érem be, aki oldalbordával ropja, jó tempót tolnak, kicsit dumálunk Füredig, ahol fotó és búcsú.



Alsóőrsön négy csitri lányka, dohányzásilag igyexenek támogatni az országos bevételeket a jövedéki adón át, de mosoly van befizetve és azt kapom is, mint a szőlőcukrot . . . hosszasabb pihenő, jegeskávé és kakaós csiga a vándor útitársa, esteledik is, lámpákat rakok a műszerre, de még nem kapcsolom be. Almádi és Fűzfő a soros, buli van, erőssen lassulok, tömeg szembe, zenéllik a part, tombolás várható a szittya fiatalok részéről, rendező feliratos szalagok, és a fűzfői belső úton már vílágítok, sötét van, a sínek magasságában naplementét kapok el, giccsparádé . . . de igen tetszik, tetszetős a magamfajta vándornak, aki alig néhány fotóval rendelkezik ezekről, elkészül a százvalahányadik is…



Balatonvilágos, kisebb társaságra gurulok rá, az alagútnál tétovaság, de áttépünk a piros jel dacára, aztán csak megyek, fárad a szemem, lazulás kéne, de nyakamon a cél . . . kipihent túratársak előznek, frissek és jókedvűek, aztán a helyi aranyifjúság gyalogos szekciója biztat, és itt a siófoki vasútállomás, mögötte a vizestorony, szakállas arc veszi el a papíromat és 22 óra 45 perc a vége, ennyi volt a tortúra, volt jobb idő, de mindig a mai a fontos . . . remek társaság, mindenkinek köszönet, igazi örömünnep volt a balatoni körút, bármitől is eltekintve…

Ha szereted a Balatont, a biciklit, a szép lányokat, a levegőt, a vizet és a fényt, na meg a sajtos tallért, itt a helyed . . . és a kerékpárutat is ellenőrizni kell évente néhányszor, a mai a Spirit-ről szólt, nagyot szólt…