Az egész azzal kezdődött, hogy szerdán fejembe vettem, hogy megyek a Tour de Balatonra. Volt róla szó, hogy Fogi is velem tartana, de sajnos péntekre kiderült, hogy nem tud jönni, és én is egyre betegebb lettem, úgyhogy felmerült, hogy mégsem megyek el rá, de pár Twitteres ismerős biztatására mégis elindultam rajta :-).
4 óra körül keltem és fél 5 körül Apámmal elindultunk a Délibe, mivel onnan indult 5:41-kor a vonatom. Hát mit mondjak, megvan erről a vonatról is a véleményem. Először is szimpatikus volt, hogy lehetett rajta biciklit szállítani, az már más kérdés, hogy hogyan... A rögzítést rendesen csak így tudtam megoldani. Nekem sokkal jobban bejön a Budapest-Szolnok vonalon használt módszer: fent egy rúdon van egy akasztó, lent pedig kettő U alakú fém, ami a kereket rögzíti. Ott általában a bicikliszállító vagon ajtaja is használhatóbb. Itt semmit nem változtattak rajta, ezért elég nagy szenvedés egy normális, általában nehezen is nyitható ajtón fel- es levonszolni egyedül egy biciklit egy olyan állomáson, ahol meg peron sincs. Szóval van mit még javítani rajta.

Egyébként nem volt rossz az út, elég hamar eltelt. Szép környéken ment, láttam a Velencei-tavat és több, mint egy órán keresztül a Balatont mellettünk. És persze érdekes épületek is voltak...
Tippeljétek meg, mi lehetett ez, majd elárulom később :-).


A túra 9:20 környékén kezdődött Balaton-máriafürdőn és természetesen ugyanitt is ért véget a következő napon.

Az útvonalon a térképen pirossal jelölt helyeket kellett érinteni.

Szigligetig egész könnyű volt az út, mivel szinte csak vízszintes úton kellett menni minimális emelkedővel, kb. az egyetlen dolog, ami lassított, az a bicikliút-vonatsín kereszteződéseknél elhelyezett, kisebb-fajta labirintus bonyolultságú folyosók voltak :-).

Ahonnan már nehezebb volt a terep, az Badacsonytördemic. Itt már nem volt olyan bicikliút, amilyenen előtte haladhatott az ember. A Római úton vezetett az útvonal, ami kicsit megerőltető volt azért, mert dombok és völgyek váltogatták egymást, de legalább a kilátás szép volt. Sőt, láttam már golfpályát közelről is, mivel a bicikliút az egyik helyen egy pálya kellős közepén vezetett :D.


A következő említésre méltó hely Balatonszepezd volt, több okból is.
Egyrészt hihetetlenül veszélyes, feltöredezett volt itt a bicikliút.
A második, hogy a bicikliút kijelölésén látszik, hogy a legminimálisabb pénzből meg akarták oldani. Ez azt vonta magával, hogy kiválasztották az egyetlen, a főúttal párhuzamos utat és ez lett a kerékpárút. Ezzel eddig nem is lenne gond, ha ez az utca nem 40 méterrel magasabban lenne és nem egy nagyon-nagyon meredek úton kellene oda felmenni, majd onnan legurulni. Szóval ezt a szakaszt, ha tehetitek, kerüljétek el.
A harmadik ok, ami miatt megemlítem ezt a települést, mivel itt van a volt gimim nyári tábora. Ha nem éppen körbebiciklizek, lehet, hogy benéztem volna.
A következő falu mellett egy érdekes kis kiállítást láttam, tankok, helikopterek és egyéb katonai felszerelésekből, jah és összefutottam egy sráccal, akinek Tour de Gyömrős pólója volt, mint kiderült, ismerem az unokaöccsét :-).

Mint kiderült, a "balra" volt a megfelelő irány és nem az "előre". A révnél is elég nehéz volt megtalálni a pecsételőállomást, de legalább meglett. Ennyi negatív dolog mellett azért megjegyzem, hogy volt egy kis pozitív is: nagyon kedvesek voltak a lányok a pecsételőállomáson. Állításuk szerint "kisebbfajta csoda" voltam az életükben :D.
A tihanyi félszigeten tett kitérőnek ez a második fele kicsit kárpótolt az első felén tapasztalt szörnyűségekért...

Ezek után a következő szívás Tihany volt. Feljutni oda elég szenvedés volt, 500 méteres emelkedő, ahol inkább toltam is a bicajt. A másik dolog, hogy nem jelezték egyértelműen a bicikliutat...

Ezek után következett a nap egyik legörömtelibb eseménye: nyugovóra tért a nap.
Ez kicsit elviselhetőbbé tette a túra folytatását, mivel eddig nem említettem, de halálos volt a forróság az egész nap során. A következő folyadékok fogytak el a nap folyamán, boltok szerint felsorolva :-) :
   - 1db 1.5l ásványvíz   - 1db 1.5l baracklé, 1db 0.5l cola   - 2db 0.5l powerrade, 1db 1l cola   - 2db 0.5l powerrade, 1db 1l cola   - 1db 0.5l monster, 1db 1l cola   - 0.5l kakaó, 1db 1l colaÉs elég sok víz magamra locsolva hűtési célokból, ami nem túl sokat segített. Persze ennek a ~10 liter folyadéknak nagy részét ki is izzadtam, mivel vécére szinte nem is kellett mennem. Sőt, volt olyan hely, ahol tényleg szó szerint azt vettem észre, hogy vért izzadok :-). Nem vészes, nincs semmi bajom, csak kicsit meglepett a dolog :D. De vissza a témához!

Eljött az éjszaka és elviselhetőbb lett a túra. Nem voltam túl éhes, de olyan 9 körül benyomtam egy gyros-t és továbbhajtottam. Egy részen azt hittem, megint rossz helyre irányítottak, de végül észrevettem egy szokatlannak tűnő táblát.
Persze először csak annyi tűnt fel, hogy zsákutca, az meg nem, hogy biciklivel tovább lehet jutni...Ezután egy nagyon-nagyon érdekes kis szakaszon vezetett az utam. Első olyan az út során, ahol teljesen sötét volt és nem volt semmi közvilágítás. Olyan érzésem volt, mintha egy igazi sűrű erdőn hajtanék keresztül. Nagyon-nagyon hangulatos volt :-). Itt végre igazán le tudtam vizsgáztatni az új lámpámat és csillagos ötösre is vizsgázott, nagyon jól megvilágította 1-es fokozatban is az utat. Ugyanazt láttam, mint a bikemag-os teszt elkövetői :-). Ha a következő pár évben így szolgál tovább, mint szombat/vasárnap éjszaka, akkor nekem nagyon is megérte a pénzét.
Körülbelül fél órára rá összefutottam kettő másik Tour de Balatonos-sal, éppen pihentek egy kicsit és végül velük folyattam az utat :D. Mint kiderült, egyikük volt az egésznek a szervezője. Ezek után nem túl sok említésre méltó történt.Szép lassan, olyan 15 km/h-s átlagsebességgel eljutottunk Siófokig és utána még kicsit lassítottunk, mert mindegyikünknek minden baja volt már :D. Térdfájástól kezdve fájó hátsóig minden. Az utolsó 50 km elég lassan fogyott el, közben megtámadott minket az egyik legnagyobb szúnyograj, amit valaha láttam (szerencsére a nap folyamán nem volt ezzel gondunk). Ám a lényeg: reggel 7 körül, halálra fáradva, de visszaérkeztünk Balatonmáriafürdőre!
Azért nem volt semmi az egész! Elég sokat tanultam belőle. Jövőre is valószínűleg megpróbálkozom vele, de akkor kicsit többet fogok edzeni rá, és országútit szeretnék majd használni. Meglátjuk, mi lesz! Ami még nem elhanyagolható: addigra már ismerem az utat és tudni fogom, hogy hol érdemes az autóúton menni és hol érdemes a bringaúton.
Azt mondanám, hogy nagyszerű első körbebiciklizés volt :-).

És hogy mi volt az a zölddel teljesen benőtt épület,amit még a vonatról láttam?
Ígértem, hogy a végén elárulom: az bizony egy mozi volt...