El sem hiszem: ez a 6. Spirit of Balaton-om! 2012-es első indulásom óta minden évben várom, hogy július első hétvégéje legyen!
Pecsétkönyvek, ellenőrzőlapok, rajttáblák: indulhat a Spirit of Balaton!
Ez az év nem a kilométerek hajszolásáról szólt, így felkészülésnek az alkalmankénti munkába menést leszámítva nem volt semmi érdemleges táv, se bringatúra. Ez egy nagyon egyszerű kis bringás év volt eddig, ami összesen 225 km körüli tekerést jelentett, de legalább megtudom, mennyi a minimális felkészülési idő a Spirit of Balaton-ra – a végén kiderül...
Hajnali indulás Budapestről
A Spirit of Balaton előtt már beharangozták az esőt, sőt a Balaton-átúszást is elhalasztották az időjárás miatt, de személy szerint úgy voltam vele, hogy az eső nem tántorít el attól, hogy menjek. Régebben is volt pár nagyobb túrám, ahol pont a legrosszabbkor kapott el az eső, mégpedig sötétedést követően vagy kellemesen, éjféltől egészen a hajnali napsugarakig végig ömlött az eső. 2013-ban Balatonbogláron ért utol, 2014-ben Budapesten eső után indultunk az állomáshoz, 2016-ban Balatonlelle-felsőn kaptunk égi áldást, de igazából nem volt vészes. Ebből kiindulva mi is lehetne rosszabb? Már meg sem fordul a fejemben a visszalépés gondolata. Lám, milyen jól is tettem…
Most egyik barátom sem tudott velem jönni, így most egyedül fogom teljesíteni a Spirit of Balaton-t. Párom is ígérte magát a máriafürdői pecsételőállomásra, de végül sajnos ő sem tudott eljönni.
Reggel 2:50-kor indultam neki az első távomnak a Déli Pályaudvar felé, persze az eső nem állt el, illetve csak azt hitette el velem egy ideig, hogy eláll, majd mikor a bringám feltettem a vonatra, akkor jött még egy nagyobb égi áldás. Gyűlt a nép a vonaton, majd 4:07-kor 2 perc késéssel elindult a vonat. A vonaton most nem volt sok móka, leginkább talán az eső miatt. Az egyik sráccal beszéltem, aki Esztergomból bringázott a Déli pályaudvarig, Érdig beszélgettünk, majd le is szállt.
Balatonvilágos felé még hol esett, hol nem, majd Siófokra teljesen elállt az eső. Bélatelepnél már a felhők is szakadoztak és már-már a napot is láttuk. Balatonmáriafürdőre 7:35-re ért a vonatunk, a Nap már-már süt és az eső már a távoli égen is elmenőben volt szerencsére.
Megérkezés Balatonmáriafürdőre
Gyurival és feleségével találkoztam újra egy év után, ismét ugyanott. Késő estig még a SoB FB-oldalát szerkesztgettem és mindenen az utolsó simításokat végeztem, így kezdetben a szavakat is alig találtam a fáradtságtól. Gyuri ezévben hűtőmágnesekkel lepte meg az indulókat, amiből jutott mindenkinek bőven. Gyuri elfoglaltsága miatt nem beszéltünk túl sokat (sajnos), így pecsételtem. Takács Gáborral, a Spirit egy immáron sok éve ikonikus résztvevőjével újra találkozva megbeszéltük, hogy a Spirit első távján vele tartok - vagy ő velem :-) Gábor idén egy átalakított, gyerekméretű BMX-szel vágott neki a távnak – kétségtelenül szereti a kihívásokat!
Rajt Balatonmáriafürdő főteréről
Minthacsak tudta volna az időjárás, de a reggel 8 órai rajtra a Nap ereje is megjött végre, indulhatott a 2017-es Spirit of Balaton!
Balatonmáriafürdőről végül 8:13-kor indultunk Gáborral, s nem egész 12 perc múlva már az első pecsételőállomáson találtunk magunkat. Itt, Balatonberényben 8:26-kor kaptuk meg a pecsétünket, majd irány Keszthely!
Meglepetés a résztvevőknek: Spirit of Balaton-hűtőmágnesek
Megérkezés Keszthelyre: a Helikon Strand melletti tér
A keszthelyi, Energia téri pecsételőállomás
(A kép bal szélén a Spirit-et gördeszkával teljesítő Sonyovszki Péter (farmernadrágban) és édesapja, Sonyovszki László (fehér sapkában), a kép jobb szélén pedig a Spirit-et gyermekméretű kerékpárral teljesítő Takács Gábor - mindkét vállalkozás sikerrel végződött!)
Keszthelyre érve találkozunk a Spirit-et gördeszkával teljesíteni megkísérlő, 25 éves Sonyovszki Péterrel és az őt kísérő édesapjával, Sonyovszki Lászlóval. A keszthelyi pecsételőállomásra 9:08-kor értünk. Én itt tartottam a reggeli szünetemet, ahol egy zsömlét és egy banánt ettem, ezt követően indultam is tovább Gyenesdiás felé, ahol idén sem volt pecsételés, így Vonyarcvashegy volt a következő állomásom, ahová 9:49-re értem. Itt gyors pecsételés és haladtam is tovább Balatongyörök felé. Ragyogó időben, 10:01-re már oda is értem. Pecsételés, kis nasi és indultam is tovább. Szigliget felé haladva az új kerékpárutat is kipróbáltam, hogy milyen is. Balatongyörök után nem a sínek mentén mentem, hanem felmentem a 71-es út menti bringaútra. A kezdeti emelkedőn félreváltás miatt szenvedős volt, de útminőségben ez volt a jobb választás. 10:36-ra már Szigligeten voltam, pecsételés után irány a szigligeti kitérői 8 kilométeres táv, amit minden évben beiktatok az utamba, bár nem kötelező része a Spirit-nek. Pont megfelelő volt az időjárás, így nagyszerű volt. A strandon kevesen voltak, így a haladás és a kocsiforgalom is kedvező volt nekem, a két keréken haladónak. Mivel egyedül voltam, így a Coop kimaradt, de a kisbolt meg zárva volt, így egy frissítő is kimaradt, de nem is volt baj. Kellemes bringázóidőnk volt, így nem nagyon bántam a dolgot.
Vonyarcvashegyen
Balatongyörökön
Megpillantottam következő kihívásomat: a Badacsonyt! Ezután kis emelkedő, majd az Avasi templom után még egy jobbos kanyar, utána nem sokkal vissza is tértem a kijelölt fő kerékpárútra, irány Badacsonytomaj! Badacsonyt jó tempóban és időben értem el, így Badacsonytomajra 11:30-ra értem, ami átlagolva is 1 órás előny volt az előző évekhez képest. Badacsonyörsre nem sokkal 12 előtt értem, ahol az eső miatt sáros bringautak adtak kihívást, de nem csak itt volt ezzel gond. Innen már csak kb. 14 percnyire volt az ábrahámhegyi pecsételőállomás.
A Badacsony - már nem is annyira a távolban!
Az ábrahámhegyi pecsételőállomás a strandbejáratnál
Pecsételés után egy gépi fagyira is megálltam, illetve frissítettem magam. Ezután Révfülöp következett. A Balaton-átúszás elhalasztása miatt nagy embertömeg és nagy felfordulás helyett ritkás forgalomban, könnyed tempóban értem 13:05-re a pecsételő állomáshoz, ahol Rabatin László, a kerékpárkölcsönző tulajdonosa és a pecsételőállomás üzemeltetője fogadta az érkezőket, mint már sok éve. Az előző években nem nagyon időztünk itt, de most úgy éreztem, ha már egyedül érkeztem ide, akkor kihasználom az alkalmat. 10-20 perc pihenés után egy nagyobb társaság miatt úgy döntöttem, folytatom az utam.
Rabatin László és a révfülöpi pecsételőállomás
Balatonszepezden összetalálkoztam Köhler Dolli Felíciával, a Spirit egy másik ikonikus résztvevőjével és plakátjainak főszereplőjével, akivel egy keveset együtt tekertünk, majd a lejtő előtt elköszönve a saját tempómban haladtam tovább Zánka felé. Ezen a szakaszon érdemes az utcai kék kutakat kihasználni, mivel utána sokáig semmiféle vízvételi lehetőség sincsen. A zánkai nyári tábor (illetve Haditechnikai Park) mellett elhaladva kicsit furcsálltam, hogy új kerítést húztak fel közvetlenül a bringaút mellett, ezzel a kiállított haditechnikákat már távolról sem lehet megcsodálni. Kár érte!
A balatonakali pecsételőállomás, a Bringakali
Balatonakalira 14:24-re értem, de gyors pecsételéssel és vízvétellel indultam is tovább, sajnos most a melegszendvics kimaradt. Innen nem kellett sokat tekerni és 15:10-re máris Balatonudvarinak a Polgárőrség által üzemeltetett állomásához értem. Továbbindulva szinte azonnal, pár tekeréssel Örvényesre értem. 15:26-kor megkaptam a pecsétet, a kerékpártároló hűsében lepihentem és megettem utolsó zsemlémet és banánomat. Közben párommal is beszélgettünk telefonon. Nem tudom, mennyit álltam végül, de tudtam, hogy itt egy kicsivel többet kell pihennem, mivel Tihany nekem még hátravan – a félszigetet is mindig beleveszem az utamba, bár ez sem kötelező része a Spirit-nek, legalábbis a teljes kört teljesítőknek.
Pecsételés a Bringakalinál
Továbbindulva meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy egész utam során (a kezdeti rossz idő ellenére is) sokan voltak a bicikliutakon, de Tihany felé kanyarodván alig találkoztam valakivel. Az külön meglepetés volt részemről, hogy a kevés felkészülés ellenére a tihanyi emelkedőt igen jól teljesítettem és végig feltekertem. Félúton felfelé találkoztam Huszár Gézával és feleségével, Huszárné Horváth Piroskával, akiket szintén sokadik éve látok nagy örömmel – újabb ikonikus résztvevők! Felérve már volt tömeg szépen, majd indult a lejtmenet a révig. Most sem kíméltem a bringám, de azért ésszel volt a lejtmenet „csak” 50-60 km/h-val mentem. A révhez leérve a part felé vettem az irányt és kicsit kiültem pihenni és frissülni és pár igen szép képet készítettem. Nagyszerű idő volt és szívem szerint még elidőztem volna ott, de hát a féltáv is még odébb volt egy kicsit, a part mentén el is indultam Balatonfüred felé. A kerékpárút most jobbnak tűnt előző évekhez képest, de lehet, hogy tévedek :P A sportkamerám is itt merült le, sajnos a fél távot se bírta ki, illetve éppen egy kicsi hiányzott hozzá. Balatonfüred határa, FÉLTÁV! 17:20 felé ez nekem kisebb csoda volt, mert jobb esetben is 18:30 utánra szoktam vagy szoktunk itt tartani. A forrást kihagytam most, a vizes VB miatt totál káosz volt a város, így kerülőúton jutottam el a pecsételőállomásig. A kerülőút milyensége, hát az katasztrófa volt. Mély homok éles kavicsokkal és itt-ott beton- és aszfaltfelbontás maradékaival. Imádtam… Bringásoktól, járókellőktől ennyi szitokszót nem hallottam még, mint ott.
Pihenés az örvényesi pecsételőállomás, a Huszár Vendéglő (bicikli)parkolójában
Továbbindulva meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy egész utam során (a kezdeti rossz idő ellenére is) sokan voltak a bicikliutakon, de Tihany felé kanyarodván alig találkoztam valakivel. Az külön meglepetés volt részemről, hogy a kevés felkészülés ellenére a tihanyi emelkedőt igen jól teljesítettem és végig feltekertem. Félúton felfelé találkoztam Huszár Gézával és feleségével, Huszárné Horváth Piroskával, akiket szintén sokadik éve látok nagy örömmel – újabb ikonikus résztvevők! Felérve már volt tömeg szépen, majd indult a lejtmenet a révig. Most sem kíméltem a bringám, de azért ésszel volt a lejtmenet „csak” 50-60 km/h-val mentem. A révhez leérve a part felé vettem az irányt és kicsit kiültem pihenni és frissülni és pár igen szép képet készítettem. Nagyszerű idő volt és szívem szerint még elidőztem volna ott, de hát a féltáv is még odébb volt egy kicsit, a part mentén el is indultam Balatonfüred felé. A kerékpárút most jobbnak tűnt előző évekhez képest, de lehet, hogy tévedek :P A sportkamerám is itt merült le, sajnos a fél távot se bírta ki, illetve éppen egy kicsi hiányzott hozzá. Balatonfüred határa, FÉLTÁV! 17:20 felé ez nekem kisebb csoda volt, mert jobb esetben is 18:30 utánra szoktam vagy szoktunk itt tartani. A forrást kihagytam most, a vizes VB miatt totál káosz volt a város, így kerülőúton jutottam el a pecsételőállomásig. A kerülőút milyensége, hát az katasztrófa volt. Mély homok éles kavicsokkal és itt-ott beton- és aszfaltfelbontás maradékaival. Imádtam… Bringásoktól, járókellőktől ennyi szitokszót nem hallottam még, mint ott.
Átkelő komp a tihanyi révnél
Panorámafotó Tihanyból
(a kép nagyítható!)
A balatonfüredi ivókút
A balatonfüredi pecsételőállomáshoz érve egyik résztvevőnket kértem meg, hogy vigyázzon a bringámra, amíg bemegyek, a pecsétet 17:43-kor kaptam meg. Vizet kérve inkább az utca végén lévő kutat javasolták, ahol én, tudatlan kiöntöttem a vizemet és forrásvizet tettem a helyére, ami 10-15 perc után nem valami jó. Így üres kulaccsal mentem tovább, de semmi baj nem történt, mert a forgatagba beérve az egyik lángosost rögvest megtámadtam. Isteni finom volt a lángos, olyan, ahogyan én szeretem! Balatonfüredet elhagyva azt hittem, a szokásos csendes út lesz, de szerencsére sok bringáscsoport és SoB-résztvevő is jött velem szemben.
A füredi ivókút melletti tér
Az alsóörsi pecsételőállomás
Alsóörsre 19:02-re értem, ahol az üres kulacsomat szívesen feltöltötték és egy müzliszeletet is megettem, utána indultam is tovább. 19:35-re Balatonalmádi pecsételőhelyéhez értem. Pecsételés, friss vizet kértem, de ásványvízzel is kínáltak. Párommal pihenésem közben teelfonon beszélgettünk, amit jól el is húztunk, de érzésre azért időben voltam bőven. Balatonfűzfőre érve már az új bringaúton tekertem, ami igen szépre sikerült, így fordultam a Balaton keleti oldalára.
Balatonkenesére is szép időben értem, de a balatonkenesei pecsételőállomás ekkorra már zárva volt, így a kenesei emelkedő a tervezettnél előbb érkezett. Az előző évekhez hasonlóan itt inkább feltoltam a bringám, feleslegesen nem fárasztom ki magam ezen a kb 3 kilométeres távon. Felérve friss vizet vételeztem, illetve itt követtem el egy nagy hibát, ami később bizony nagy hatással is bírt - erről később! Lámpákat felkapcsoltam és irány a lejtmenet Balatonakarattya és Balatonaliga felé. Meglepően nagyon sima út volt, pár másik bringással együtt, akik az erősebb lámpám fényét kihasználva jöttek velem. Balatonakarattyáról, a magaspartról fantasztikus látvány fogadott, ami szintén arra mutat rá, hogy milyen sok élményért érdemes ezt a kihívást végigcsinálni. A résztvevő megtapasztalhatja a Balaton 24 órás arcát, ami fantasztikus élmény!
Balatonvilágosra már épp nem világosban értem, eddigre 1 órás lemaradást szedtem össze, így értem oda 21:43-ra. Pecsételés után kimentem a magaspart széléhez és készítettem pár képet és videót is. Közben visszavettem a hosszúnadrágomat is, amit már a kenesei emelkedő tetején kellett volna tennem – nagy hiba volt a hűvösben lehűteni a térdízületeimet! Balatonvilágostól elindulva el is kezdett a térdem fájni, de így is 22:53-ra Siófokra értem, ahol vizet kértem, illetve pihennem kellett erősen. Párommal itt is beszéltünk 20-30 percet, miközben töltődtem, müzliszelettel és energiaitallal.
A siófoki pecsételőállomásnál, a Víztoronynál
Ezt követően útnak indultam, de a térdem pár kilométer után ismét elkezdett fájni, de nem akartam tudomást venni róla, így tekertem tovább a térdemnek is lehetőleg jó iramban. Hosszú, végestelen utcákon át, hol tömeg, hol meg síri csend és senki az utcán. Zamárdiba a térdem miatt már csak éjfél utánra, 0:16-ra értem. Ezt követően újra hosszas, monoton szakaszok következtek. Szántódon rendőrökkel beszélgettem menet közben, ami kicsit kizökkentett a monotonitásból.
Kőröshegynél, majd Balatonföldvárnál már éreztem, hogy baj lesz, ami Balatonszemesen be is igazolódott. Erős északi szél jött, ami máskor nem lett volna baj, de most a térdem miatt teljesen lemerültem, így Szemesen a part mentén toltam jó sokáig a bringám. Nehezen, de végül erőt vettem magamon és nyeregbe pattantam. Pár sráccal sikerült tempót mennem, akikkel szélfogással tudtam menni, de Balatonlelle előtt nem sokkal elhagytak. Természetesen időben sokat vesztettem. Balatonlellén a bulizok között átvágtam az utat, hogy ezzel is nyerjek egy kis időt és tempót, de ismét összefutottam a srácokkal, akikkel a balatonboglári (akkor már bezárt) pecsételőállomásig mentem, majd ők tovább, én meg ott pihentem meg. Ekkor már az utolsó energiaitalom és utolsó előtti müzliszeletem ettem meg. Páromat is felhívtam, hogy mi a helyzet vele, illetve ő is kérdezte, hol vagyok és hogy haladok. Ez adott némi löketet és Fonyód felé továbbindultam, de Fonyódligetnél már nagyon elkenődtem, hogy nem sikerül az általam felállított időre befejezni, mert időben nagyon elcsúsztam a térdfájás miatt, meg úgy éreztem, a vonatom sem érem el. Nagyon ott voltam, hogy feladom az egészet. A fonyódi pecsételőállomás előtt 200 méterrel leültem a parkoló padkájára, hogy megpihenjek.
Egyszer csak jött egy pár biciklin és csak annyit mondtak: gyerünk! Nem volt nagyon több szó és nem is tudom, mi történt bennem, de ez az egyetlen szó nekem most nagyon sokat jelentett, vagy talán mindent: felpattantam a biciklire és már mentem is. Nem mondom, a fájdalmam nem enyhült, de jobb érzés volt belül! Végül ők sem mentek be pecsételni, így együtt mentünk tovább Bélatelep, illetve Balatonfenyves felé.
Sokáig tudtam tartani velük a tempót. Kedvesen felkínáltak egy energiaszeletet is, de nem fogadtam el. Belül voltam szétesve, nem egyszerűen az energia hiányzott. Mondtam nekik, hogy melyik vonatot szeretném elérni, erre bátran és biztosan mondták, hogy elérjük, gyerünk! Balatonfenyves előtt előrébbmentek 200-300 méternyit, de így is sikerült 3:31-re Balatonfenyvesre érnem. Gyors pecsételés után én indultam is, mert nem tudtam, mit tudok még kihozni magamból. Ezt követően magamat kezdtem húzni, különféle módokon. Ez annyira sikerült, hogy a térdfájásom vagy elmúlt vagy csak nem éreztem annyira és számomra félelmetes tempót mentem! Saját korlátaimat feszegettem és át is törtem: 29 perc alatt sikerült a hátralévő távot leküzdenem és hajnali 4 órára beérnem Balatonmáriafürdőre!
Újra Balatonmáriafürdőn, a célban
Elmondani nem tudom, mit éreztem akkor, de nagyon jó érzés volt! Ezért nagyon megküzdöttem. Nem sokkal utána ért be az a pár, akik Fonyódtól kezdve bíztattak és támogattak. Itt, a célban meg is köszöntem nekik, mert lehet, hogy nekik csak egy szó volt, de nekem hatalmas lökés, valóságos átfordulás, aminek révén beérhettem a célba!
Nagy öröm volt, hogy a célban egy régi, kedves Spirit-es ismerős is fogadott Fodor Attila személyében, akivel Facebook-on leveleztünk is 2015 vagy 2016 után. Rövid beszélgetés után elindultunk páran az állomás felé, hogy a 4:25-ös vonatot elérjük.
Hazafelé
Szeretnék gratulálni minden résztvevőnek, aki elindult bármely távon, irányban! Akinek nem sikerült a kívánt cél elérnie, ne csüggedjen, jövőre sikerülni fog, eben egészen biztos vagyok!
Szeretném megköszönni a pecsételőállomásokon dolgozóknak, a szervezésben résztvevőknek, hogy segítették a 2017-es Spirit of Balaton létrejöttét!
Fetter György (Gyuri) barátom: jövőre ugyanitt és még nagyobb lelkesedéssel!
A 2017-es Spirit of Balatonról készült filmem szerkesztett formában, zenei aláfestéssel az alábbi linken található. Ezzel köszönöm meg mindenkinek a részvételét, segítséget, közreműködését! Jó szórakozást kívánok hozzá!
https:// videa.hu/videok/sport/spirit-of-balaton-2017-binra-kerekpar-2EWTEFO6WhyAMoqk
Egyéni statisztikám:
Rajt: Balatonmáriafürdő, 8:13
Összes menetidő: 19 óra 47 perc
Tekeréssel töltött idő: 12 óra 17 perc 10 mp
Pihenéssel töltött idő: 7 óra 29 perc 50 mp
Átlagsebesség: 18,0 km/h
Megtett táv: 221,94 km
Cél: Balatonmáriafürdő, 4:00 |
