Spirit of Balaton - nem csak 2017

 

Élménybeszámoló - ám ha az összes élményt le szeretném írni, ami a túra közben ér, bizony ugyanannyi időbe telne, mint az egész túra. Hisz minden perce, minden métere egy élmény. Legtöbbször jó, néha rosszabb - vagy nehezebb - de élmény. Főleg, ha visszatekintek rá. Pár gondolat, ami a – nem csak a legutóbbi - Spirit of Balaton-ról eszembe jut.

Hogy miért érdemes (sőt miért kell) körbebringázni a Balatont? Mert ott van - és én is ott vagyok. Ha meg mindketten ott vagyunk, akkor miért ne? Ha meg többen vagyunk, méginkább!

Az északi part messzesége

Mikor még messze van Tihany

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy régi vágy-álom-vágyálom, hogy körbetekerjem a Balcsit. Jópár éve fogalmazódott meg bennem, hogy uccu neki, szép kihívás, bringára fel és érjek körbe! Az első és második alkalommal még Spirit nélkül, aztán már itt. Azóta már szinte kötelező darab. És leginkább a SoB-on. Mert itt, így más, mint külön. Az érzés, a tudat.

Az biztos, hogy készülni érdemes rá, és kell is. Csak úgy beesve szenvedés lehet belőle, és a táv amúgy sem kevés. Ha az ember nem versenyez, vagy nem kerékpáron éli az életét, akkor azért megérzi. Pont annyira nehéz, amennyire nem könnyű kétszázpár kilométert letekerni.  Menet közben nem egyszer adok hálát a Mecseknek, az orfűi, villányi, harkányi tájnak, mert jó felkészítők. Cserébe viszont ott is gyönyörű tájon át visz az út.

 


Vonyarcvashegy - alagút

 
A vonyarcvashegyi új bringaút, meg a Szent Mihály-domb, ahol megéri egy rövid pihenőt tartani.

 


A Szent Mihály-domb

 

A Szent Mihály-kápolna bejárata

A Szent Mihály-domb - kicsit messzebbről

Szerencsére már többször sikerült teljesíteni mind a teljes, mind a kisebb kört. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Aki szereti a Balatont, akit vonz a környék, aki szeret bringázni, mind megtalálhatja benne azt a szeletet, ami neki vonzó. Ha nem megy az egész egyszerre? Sebaj, menj annyit, amennyit sikerül! Itt nincsenek vesztesek. És ha úgy érzed, hogy kezdesz fáradni, vagy már nincs tovább, a többiektől kaphatsz egy jó szót, ami erőt ad. Vagy menni a többiekkel - vagy önmagaddal, hogy túlszárnyald magad.

Elolvasva sok beszámolót, ott is ezt látom,valakinek egy-egy csoport,valakinek egy biztatás ad erőt,hogy felülmúlja saját magát, vagy hogy segítsen teljesíteni. Lehet, hogy épp Te vagy az, aki a másiknak - a társadnak - tudsz kis pluszt adni, hogy ne adja fel.

Tovább a Szigliget körüli úton, a Badacsony lábánál elhaladva, gyűjtve a pecséteket, majd Révfülöpnél, ahol nagyon hangulatos úton „töltődhetünk”.

Szigliget mögött

Badacsonytördemic - Loyolai Szent Ignác kápolna

Révfülöp – közvetlenül a víz mellett

Hogy miért érdemes belevágni? Talán ezekért is. Hogy átéljem, hogy tapasztaljam,hogy megéljem. Hogy átadd, hogy továbbadd, példát mutass, hogy biztass,hogy ne add fel - és mindezek végén maradjon az élmény, az élményed. Ami a Tied, ami Veled marad.

Ha szerencsém van, Balatonudvarinál meccs közben még egy szögletet is elvégezhetek

Más meglepetés is érhet menet közben . . . pedig nem tévedtem el . . .

Azért itt mindig elgondolkozom: vajon Rommel is ide járt boltba?

Hogy mi a jobb a célba érkezésnél? Az ÚT. Mert nem a cél a legnagyobb cél, hanem az ÚT, mikor megértem, megérzem, hogy a cél az út. Hogy megcsináljam, hogy ott legyek. Érezzem, ha fáj, és értékeljem a mosolyt közben. Nem mindig egyszerű, nem mindig sikerül. De később emlékké válik. Amikor menet közben fáradtságtól dőltem el Zamárdiban (talán egy virágot is kellene egyszer vinnem), mert úgy érzetem,hogy ottmaradok mára - emlék. Vagy Kenesénél az életet adó zsíros kenyér a focipálya büféjében, amikor úgy éreztem, nincs tovább, és vége . . . akkor kapok valahonnan egy kapaszkodót, egy gondolatot, egy zenét . . . és tovább tudom csinálni - és meg tudom csinálni.

Azért itt már van pár kilométer mögöttem, így meg kell keresni a kapaszkodókat. És mi is lehetne jobb, mint a látvány? Például Világosnál . . . ahogy éppen elér. Világosnál - világosban, vagy Világosnál - estefele . . .

Világosnál világosban . . .

. . . és Világosnál estefelé

Többen kérdezik, mennyi idő alatt lehet végezni? Hány óra alatt lehet megtenni? Régebben számoltam - mára úgy gondolom, minél több, annál jobb. Egyszer azt is ki kell majd próbálni, milyen egész éjjel tekerni, és kíváncsian várni, hol ér a hajnal.

Van, ki sietve, van, ki sokat fotózva, van, ki ebédelve, strandolva, vagy éppen fagyizva közben. Ez az a szellemiség, ami más, hasonló ilyen túrán nem biztos, hogy megvan.

Ez nem verseny. Ez élmény. Ha minden egyes helyen, ami megfog az út során, leülnék nézelődni, vajon hány hét alatt érnék körbe? És ezt az élményt rövidítsem le azért, hogy siessek? Vegyek észre magam körül minél többet abból, amik körbevesznek. Egy fény, egy napsugár, egy felhő - és máris más arcát mutatja a Balaton, a táj, a hely.

És mégis, egy a cél, hogy körbebiciklizzük a tavat.  Hogy ezt 6 óra alatt,vagy 16 vagy 20 óra alatt,ebben az esetben - úgy érzem - teljesen mindegy.  Ahogy többen írtátok: a lényeg, hogy megvan.

A déli parton is akad látnivaló, például innen lehet látni az északi part szépségét. És innen lehet látni, hogy mennyit is sikerült megtenni.

Az északi part szépségei a déli part felől I-II-III.

Ha tehetem, nem hagyom ki. Az előzőt sajnos ki kellett, cserébe bele tudtam kóstolni, hogy milyen kicsit az asztal másik oldalán lenni. És volt szerencsém látni az arcokat, amikor célba érnek. (Külön köszönet Kun Ákosnak, hogy megemlített!). Van, ki sokadszor, van ki először - de tán nem utoljára. De az öröm, a mosoly (néha a keserű-fáradt mosoly) mindenkinél megvan. A jel, hogy érdemes a fáradozás.

És így még jobban meg tudom köszönni a szervezőknek, azoknak, akik önként vállalják, hogy ottlétükkel segítnek, hogy sikeres legyen a lebonyolítás.

Spirit of Balaton 2016

És hogy mi lehet még cél? A következő egy ilyennel :)