In medias res…  Két évvel ezelőtt, ifjan, 53 évesen, közel 40 év kihagyás után vettem egy igazi városi kerékpárt. Tekertem-tekergettem a munkába, szüleimhez. Aztán tavaly júliusban, egy évvel ezelőtt Pál Attila és Kádár Béla megismertették velem a SoB hangulatát, amit akkor „jó bulinak” tartottam. Megkérdeztem tőlük, hogy mi lenne, ha ezt én is megcsinálnám?...  Férfias „hááát…..” volt a válasz :)

A feltett kérdés után elég hamar eljutottam a nagy felismerésig, hogy adott fizikai állapotomban Berényig sem jutok el….. Sikerült rátalálnom Belényi Beátára és az általa vezetett edzések olyan változásokat generáltak, hogy január elsején jelentkezni mertem a júliusi túrára. Elég kemény élethelyzet miatt sajnos a kerékpározásra már csak kevés idő maradt.

Az indulás időpontjában, betegség miatt volt egy kis kavarodás, végül Attilával utaztunk le az idei SoB-ra, s az ő segítségével és támogatásával sikerült a tihanyi rév beiktatásával Balatonföldvárig eljutnom. Ott segített felszállni a vonatra, majd tekert tovább a célig. Balatonmáriafürdőn, a leszállás után bebizonyosodott, hogy a feladás számomra a legjobb döntés volt, mert a peronon állva már remegett kezem-lábam. Ha lenne SoB-os fair play-díj, biztosan Attilának szavaznám meg!!! Neki köszönhetem, hogy sikerült megtennem ezt az óriási utat!

A tihanyi révig gurulás érzését és élményét nem tudom leírni, adrenalinlöket volt a javából! Csodálatos út volt, nagyon nagy élmény! Számomra valóban egy spirituális utazás volt, a felkészülésen át a részvételig! Az eddig folytatott szellemi kalandozások után a testi korlátokon is átlendültem. Elmondhatom, hogy immáron teljes életet élek!

Sajnos kevés kép készült, rossz helyen volt a telefonom - jövőre ügyesebb leszek :)