Spirit of Balaton

Balatonkerülési élmények, tapasztalatok egy nyugdíjas fekvőkerékpáros szemszögéből

Hulman István

Magamról, biciklis múltamról néhány adat, gondolat:

Az első biciklimet általános iskolás koromban, 1961-ben kaptam. 1962-től 1968-ig, a középiskola végéig vezettem túranaplót a kirándulásainkról, mely szerint nem nagy távokat, de rendszeresen bicikliztünk akkori lakhelyünk, Győr környékén. Közben két évet a tanulás mellett egyesületben (Győri Vasas ETO) rendszeres edzéssel és néhány versennyel tarkítva töltöttem el. Az egyesületi kerékpárom egy sebváltó nélküli versenygép volt. A kedvenc szabadidős utam a 90 km-es Győr-Balatonalmádi táv volt a Bakonyon keresztül, nagyon gyér autóforgalom mellett.

Miután Sopronba költöztünk, kevesebbet gurultam, majd a vasfüggöny lebontása után az elérhető úticélok jelentősen kibővültek. Ekkor már sebváltós versenygéppel közlekedtem egészen az ezredfordulóig, amikor megvettem a ma is használatos MTB biciklimet. Azóta minimális távon gurulok, gurulunk országúton, jórészt aszfaltozott bicikliúton, főleg Burgenlandban, mely tőlünk csak 4 km-re van. Ennek a területnek előnye-hátránya, hogy nincs sík terep, kivétel a Fertő tó keleti oldala.

A közelmúltban egy kedves ismerősöm megnevezte a korral járó egészségügyi helyzetünket, amit kéményseprő-szindrómának nevezett: „a korom”. Hát igen, ez abban mutatkozik meg, hogy a MTB biciklin maximum 2-3 órát tudok ülni.

Az interneten böngészve találkoztam előszőr a fekvőbiciklivel (Python) melynek egy háromkerekű példányát elkészítettem 2012-ben, majd 2013-ban ezzel vettem részt a Spirit of Balatonon (lásd 2013-as élménybeszámolóban). Ez volt a tanulópénz. Tovább kutakodva megismertem a fekvőkerékpárok (rekumbensek) különböző típusait (és bolti árait), majd elkészítettem a házilag viszonylag könnyen kivitelezhető elsőkerék-meghajtásút (FWD), magyarul lengőorrút. 2014-ben és 2015-ben ezzel teljesítettem a Spirit of Balaton-t, majd kisebb átalakítással 2018-ban is. Ennek súlya 19 kg. Közben fél évig terveztem, majd megrajzoltam egy háromkerekű (tadpole trike) típusú fekvőkerékpárt, melyet saját készítésű vázzal, vásárolt új kerékpáralkatrészekkel, az én méretemre összeraktam. 2016-ban és 2017-ben ezzel teljesítettem a SoB-ot. Azóta is folyamatosan használom, a meglévő MTB mellett.

A biciklizés már nem a rohanásról szól, hanem a kényelemről, a nézelődésről, az egészséges mozgásról. Én csak bicikliúton közlekedek. Országúton a mai forgalmat és közlekedési kultúrát figyelembe véve életveszélyesnek tartom a biciklizést! (1965-ben egy Győr-Sopron úton 5 óra alatt kb. 8-10 autóval találkoztunk, melyek nem mentek gyorsabban 60-70-nél).

Egy máskor készült fotó: kilátás Szigligetről 1.

Egy máskor készült fotó: kilátás Szigligetről 2.

Spirit of Balaton 2018-ban (és az előző években)

2018-ban 6. alkalommal vettem részt a SoB rendezvényen. Az utóbbi 5 alkalommal Balatongyörökről indultam, a többség által követett kerülési irányba: irány az északi part! Így a táv feléig túl voltam az út nehezén. A fekvőkerékpárt az emelkedőkön nehezebb hajtani (a testsúlyommal nem tudok a pedálra nehezedni), ezen valamit segít a 22/34-es áttétel. Nehezíti az emelkedőt a háromkerekűm súlya, mely 29 kg, szemben a gyári 3 kerekű rekumbensek 14-15 kg-os súlyával. (Vigasztaló körülmény az árkülönbözet…). Még egy nehézség van, főleg az északi oldalon, hogy a 3 kerék 3 nyomvonalon gurul, így szinte lehetetlen kikerülni az aszfalthibákat, gyökérpúpokat, nagyobb repedéseket, melyekből van bőven. Ezeken a helyeken le kell lassítani szinte 0-ra (ami nagyon rontja az átlagsebességet, lejtmenetben sem öröm lefékezni), mert különben nagyon hátba vág, vagy esetleg eltörik a váz. A könnyebb gurulás miatt 4-5 bar-ra vannak felfújva az 1,5”-os gumik. MTB vagy versenybiciklivel ezeken az úthibákon minimális lassítással keresztül lehet haladni (kiállva a nyeregből). Például a 71-es út mellett haladva Balatonakali előtt egy hosszú szakaszon 10-12 méterenként keresztben az aszfalt erősen hézagos (a nem megfelelő alapanyagösszetétel miatt). Ezen az oldalon néhány helyen olyan keskeny az út, hogy alig férek el, szembeforgalomnál egy kerékkel a fűben kell mennem. Még van egy lassító tényező: a Balaton-átúszás! Ilyenkor a Révfülöpön keresztülvezető bicikliúton telt ház van, erős kürtölésre sem adnak helyet a haladáshoz (3 keréknél pedig kell a hely). 2018-ban szerencsére a két esemény nem egy időben volt. „Kárpótlásul” Zamárdiban a Balaton Sound miatt a tömegen csak gyalog lehetett keresztüljutni kb. 20 perc alatt.

Indulás Balatongyöröktől

Badacsonytomaj: előtérben a kőbányászoknak állított emlékmű, háttérben a vasútállomás

Ábrahámhegyen

Szelfi Révfülöp előtt

Révfülöpi pecsételőállomásunkon Rabatin Lászlóval,
az on2wheels kerékpárkölcsönző tulajdonosával

A zánkai haditechnikai park

Balatonudvariban a pecsételés után mindig megállok egy kicsit a focipálya mellett. Nem hiszem, hogy az országban van még egy ilyen lejtős pálya! Idáig minden évben láttam itt mérkőzést, de 2018-ban nem. A szív alakú sírkövek mellet szerintem ez a pálya is egyedi. Ahogy mondani szokták, a hazaiaknak lejt a pálya – igaz, itt csak 45 percig.

Balatonudvari polgárőrök által működtetett pecsétlőállomásánál

Kintli Lajossal örvényesi pecsételőállomásunkon, a Huszár Vendéglőben

Fekvőkerékpáros ismerős

Van egy szakasz, amit nagyon nem szeretek: Balatonfüred előtt, ahol a Gödrös felől jövő bicikliút csatlakozik a mi utunkba, ahol a 71-es út és a partmenti nádas között haladunk egy nagyon keskeny, kacskaringós, hepe-hupás és erősen szembeforgalmas útszakaszon. Ezen túljutva az út kiegyenesedik, kiszélesedik. Bal oldalon a Berzsenyi kútnál felfrissülhetünk.

Balatonfüredi utcákon

Balatonfüredi partrészlet

Pihenő szürkemarhák Füredtől keletre

Alsóörsön is a Tourinform-iroda a Spirit pecsételőállomása

Almádi és Fűzfő után még egy kihívás vár rám: az akarattyai emelkedő. A kereszteződésnél balra tartva, az Árpád utcán haladva hosszú az emelkedő (tetején hideg vizű artézi kúttal), majd hosszú a lejtő a körforgalomig. Jobbra tartva a part felé lejt az út, csak a végén egy rövidebb, meredekebb úton jutunk fel a körforgalomig. A két út között csak 6 m a megteendő emelkedők szintkülönbsége (a Google Earth szerint). Itt tolni is lehet a biciklit (inkább csak a kétkerekűeket).

Találkozás és fotózás az ismerősökkel

A sok fáradtságért kárpótol a magaspartra feljutva a kilátás! Innen lefelé, majd szinte hazáig sík terepen gurulva érzem igazából a fekvőbiciklizés előnyeit. Semmi fájdalom a deréktájon és egy kicsit lejjebb sem. Ez így megy az út végéig. Sík terepen egy kényelmes áttétellel és tempóval (nekem 17-18 km/ó) szinte nem lehet elfáradni! Egy kívánságom van, minél tovább eljutni sötétedés előtt.

Panoráma a balatonakarattyai magaspartról

Siófok főterén, nem messze a Víztoronytól

A siófoki Víztorony, alsó szintjén a Spirit pecsételőállomásaként
is működő Tourinform-irodával

A sötétség általában Boglár körül ér utol, ahol nagyobb társaság jön össze, jólesik egy kis vacsora és közben a pihenés, beszélgetés. Tovább haladva gyérül a biciklis forgalom, egy kicsit unalmassá  is válik az út. Balatonmáriafürdő után még 29 km vár rám, amely szakaszon például 2018-ban már nem találkoztam senkivel.

A déli part egybefüggően be van építve. A bicikliút mentén a legtöbb helyen nincs kitáblázva a helység neve, ezért furcsán néznek rám, mikor kérdezem, hogy hol vagyok? Néhány elágazásnál nincs kitáblázva, merre megy tovább az út. Nappal a kerékpáros forgalom, éjjel a rutin segíthet. Fonyódon keresztülgurulva hosszabb szakaszon a négyszögletes aknafedlapokat két kerékkel még csak ki lehet kerülni, de három kerékkel már nem. Itt sem lehet sietni.

Ez már majdnem a célegyenes: a Zala-hídnál

Útközben találkozok régi ismerősökkel (akik általában utolérnek és elkerülnek), például Sándorral, aki szintén saját készítésű fekvővel szokott résztvenni a SoB-on, vagy Kintli Lajossal, akinek volt 1-2 perc pihenője beszélgetni. Jó érzés bárkinek segíteni, szerelni, vagy útszéli megálláskor az elhaladók kérdésére válaszolni, hogy köszönöm, minden rendben van! A nálam fiatalabb lakószomszédom a barátaival nagy sebességgel utolértek és elkerültek, de megálltunk egy csoportkép erejéig. Ezek mind olyan események, melyek plusz lelkierőt adnak a távolság legyőzéséhez. Több kerülés után már Kun Ákos útifilmjeiben is minden kanyar ismerős.

Összefoglalva azt tanácsolnám a Spirit of Balatont teljesíteni tervezőknek, hogy némi edzettség nélkül ne induljanak útnak, a holtpontokat (akinél jelentkezik) le lehet győzni, akinek a térde kezd fájdulni, kapcsoljon pörgősebb áttételre. Ha fenékkel bírja a napot, akkor nagy baj nem lehet! Az én SoB előtti edzésem abból áll, hogy 2 héten keresztül minden másnap kb. 20 km-t tekerek, aminek a fele enyhe emelkedő. Amikor ez már könnyedén megy, akkor kész vagyok a nagyobb útra. Az önbizalmamnak azért jót tesz egy-egy hosszabb út (pl. Fertő-tó kerülés). Ami a legfontosabb: az időjárástól függetlenül folyamatosan (időközönként) enni és inni kell, mert enélkül elgyengül az ember, esetleg még szédeleg is. ((Mint én az első alkalommal 2013-ban, amikor már Füreden szédelegtem - igaz, nagyon meleg volt- Siófokon már a feladásra gondoltam, de Zamárdiban a parton két óra éjszakai alvás segített, mert utána gond nélkül sikerült befejezni az utat. Ekkor menet közben találkoztam a kedves Fetter Gyurival és barátjával, akik végiglátogatva az összes (!) pecsételőállomást, éppen 24 órán belül teljesítették a távot. ))

A fekvőkerékpározásnak is köszönve a megtett 210 km-es távtól izomlázam nem volt, a derekam sem fájt. Utána egy jó alvás, majd fürdés a Balatonban, egy finom hekk és ismét fitt vagyok. Ezt elmondhatom a többi kerülésről is. A fentiekből talán kitűnik, hogy az útminőséggel nem vagyok kibékülve, de a hangulat, a „Spirit-rendszámos” ismeretlen ismerősök, a régi ismerősök, a pecsételőhelyek hangulatai, az egyéb pozitív hatások mind-mind amellett szólnak, hogy részt kell venni ezen a nagyszerű eseményen!

Sporttársi üdvözlettel minden olvasónak (aki eljutott idáig)!

Hulman István

Sopronból

Néhány fotó a burgenlandi biciklizésekről

.