Szinte hihetetlen, hogy közben már eltelt négy hónap! Olyan, mintha tegnap lett volna az egész. Az időjárás a rendezvény elején nem tűnt túlzottan biztatónak, hiszen kissé fázósan indult a nap. Amikor begurultam Siófokra, még szemerkélt is az eső. De ezután szerencsére gyökeres változás történt: teljesen kitisztult az ég és szikrázó napsütés vette kezdetét, ami a nap további részében már végig kitartott. Akkor már nem is fáztam, éppen ellenkezőleg, elkezdtem izzadni és a folyadékellátmányom is erőteljesen fogyásnak indult. Szerencsére elegendőnek bizonyult Fenyvesig, ahol az életmentőnek is nevezhető kútnál teljesen fel tudtam tankolni és persze saját magamat is fel tudtam frissíteni. Ezután a vízkészletem Révfülöpig tartott ki, ott ismét fel tudtam tankolni, meg persze frissíteni is próbáltam, mert itt már eléggé fáradtnak éreztem magam. De aztán csak sikerült túllendülni a nehezén, és folytattam az utam kisebb megszakításokkal a célig.



A szervezés talán most jobb volt, mint korábban, például kifejezetten hasznosnak találtam az útra színes krétákkal felrajzolt Spirit of Balaton-feliratokat, mint segítséget, melyekkel jónéhány pecsételőállomás előtt találkozhattam. Nyilvánvalóan azoknak volt a leghasznosabb, akik először vágtak bele a túrába, de nekem is sokszor segített az útmutató, hogy véletlenül se guruljak el egy-egy pecsételőállomás mellett. Az út mellett elhelyezett molinók, melyek célja a rendezvény népszerűsítése, szintén hasznosak, ezek egy része még szeptemberben is megvolt és bizonyos helyeken talán még most is kinn vannak.

Külön kiemelendő az örvényesi Huszár Vendéglő személyzetének vendégszeretete, még abban az esetben is, ha nem vendégként tér be hozzájuk az ember, hanem mondjuk egy megfáradt vándorként, akin ilyenkor már egy-egy bátorító szó is nagyon sokat segíthet.

A jövő évi indulást még nem látom tisztán. Szeretnék valami újabb utat kipróbálni, elsősorban egy Kis-Balaton körtúrán vagy ehhez hasonló túrákon tervezek indulni jövőre, de persze ezek mellett becsúszhat néhány hosszabb túra is.