Prátser Krisztián és Prátser Krisztina élménybeszámolója

A családban hagyomány, hogy minden évben megkerüljük a Balatont biciklivel. Ez általában 4-5 nap alatt történik, közben kempingezünk, strandolunk, rászánunk egy hetet, szóval nem teljesítménytúra. Eddig kb. 8 alkalommal kerültük meg és a kánikulában gyakran eszünkbe jutott, hogy jobb lenne éjszaka tekerni.

Tavaly értünk teljesítőképességünk csúcsára, amikor a harmadik napon 96 km-t teljesítve befejeztük a kört, sátorral, utánfutóval, egy heti felszereléssel felpakolva. Nem gondoltuk, hogy sikerül és nagyon büszkék voltunk 11 éves lányunkra is, aki derekasan állta a sarat; szintén málhásan.

Innen jött a kósza ötlet, hogy ha ekkora pluszsúllyal sikerült majd’ egy százas a harmadik napon, akkor cuccok nélkül elvileg teljesíthető a teljes kör egy nap alatt.

Kocsival vittük le a bicikliket Jánossomorjáról a fonyódi kempingbe, hogy ne veszítsünk sok időt az indulás reggelén. A lányunkat ebből a buliból kihagytuk, ami utólag jó döntésnek bizonyult.

Prátser Krisztina és Prátser Krisztián a máriafürdői rajtnál,
háttérben a pecsételőállomás sátra

Prátser Krisztina az ajándék nyaklánccal

Az első meglepetés a rajtnál ért minket, mert se média, se hangosbeszélő, se startpisztoly nem várt minket, ráadásul a tömeg is elmaradt attól, amire számítottunk. A nyaklánc viszont nagyon kedves és szép gesztus volt a szervezőktől. Furcsa volt, hogy a mezőny nem egyszerre indult el, volt, aki ¾ nyolckor, és akadt, aki nyolc után.

Próbáltuk visszafogni magunkat az első kilométereken, de Keszthelyig 22 km/h-es átlagot mentünk, annyira örültünk, hogy nincs rajtunk táska. Az északi parton azonban megérkezett a szembeszél, ami a lejtőkön is erősen belassított bennünket. Badacsonynál a rutin ellenére kicsit elkeveredtünk, mert Ábrahámhegy átkerült a jobb oldalunkra, így összeszedtünk 3 km pluszt.

A balatonberényi pecsételőállomásnál

Pecsételés és ajándék szappanok a berényi állomáson

Prátser Krisztián vonyarcvashegyi pecsételőállomásunk, a Tourinform-iroda előtt

Badacsony látképe a balatonedericsi puszta felől

Elszabadult kecskék a Badacsonytördemic felé vezető bicikliúton

Az első nagyobb pihenőnket Révfülöpön tartottuk, kb. 55 km után, itt megebédeltünk. Eddig így nézett ki egy átlagos napi távunk. A hátsónk (na, nem a kerék) elkezdte jelezni, hogy ez már sok lesz a jóból. A szél tovább fárasztott bennünket, az első holtpont Füred magasságában jelentkezett. Itt értük el a korábbi napi maximum távunkat, kb. 96 km-t. A forrásvíz még mindig büdös, ezen az Isostar tabletta sem sokat segít, a proteinszelet viszont szélsőséges körülmények között nagyon hasonlít a csokoládéra.

Almádiban találkoztunk néhány sorstársunkkal, akik szintén elég törődött állapotban számolták a kilométereket. Ekkor jöttünk rá, hogy még nem vagyunk a táv felénél. Demotiváló volt. Csak abban bíztunk, hogy Fűzfőnél elfordulva megszűnik a szembeszél. Ez így is lett, de jöttek helyette a masszív emelkedők, ahol inkább toltuk a biciklit, a löszfalról ereszkedve pedig a sisakkal próbáltunk utat vágni magunknak a hömpölygő rovarfelhőkben.

Siófoknál ránksötétedett, így sajnos buktuk a vacsit a Sárga háznál. Szerencsére ezzel előre kalkuláltunk és a világosi Kerékpárbárban bevágtunk két spagettit és két palacsintát. A déli parton haladva szomorúan konstatáltuk, hogy megfordult a szél. A víz vadul hullámzott, mi pedig fokozatosan veszítettünk a sebességünkből, az átlag itt már csak 14-15 km/h volt. Ekkor már nem számoltuk a holtpontokat, fájt a térdünk, a combunk, a derekunk, a nyakunk, a vállunk, a csuklónk és ami a nyereghez ért. Nagyon elnyúltak a szakaszok, mivel a pecsételőhelyek egy része már bezárt. Ekkor úgy éreztük, soha nem érünk oda.

Zamárdiban útlezárás bonyolította a dolgunkat, majd a Sound tömegének egy részén kellett átjutnunk, akik a maguk módján igyekeztek bíztatni bennünket, legalábbis mi ennek vettük. Többségük cefetebbül nézett ki, mint mi.

A Boglár-Lelle kombó soha nem tűnt ennyire hosszúnak, a Gömbkilátót már alig láttuk, pedig szépen ki volt világítva. A hátunk mögött valahol tűzijátékot lőttek, de annyi erőnk sem volt, hogy megálljunk, vagy csak menet közben visszanézzünk. Gondjaink voltak már az egyenessel is. Fonyódra úgy érkeztünk meg, mintha ez lenne a célállomás. Teljesen elkészültünk az erőnkkel. Itt már nem pecsételtünk, az utolsó motivációnk Fenyves volt, az utolsó ellenőrzési pont 6 km-re. Itt már annyira eltompultunk, hogy a fájdalom és a fáradtság helyét átvette egy tompa kábulat, ami nem hasonlít semmihez, amit eddig éreztünk, pedig korábban napi 10 órákat címereztünk a kukoricában, 35 °C-ban, 80%-os páratartalomban. Itt éreztük meg, hogy ez nem csak fizikai, hanem kőkemény lelki és mentális erőpróba is. Fenyvesen elbeszélgettünk az önkéntes segítőkkel, az ő lelkesedésük is erőt adott a befejezéshez.

Máriafürdőt 4 km után elértük, de rá kellett döbbennünk, hogy ez Magyarország leghosszabb települése. Amikor már nem bírtuk, megálltunk, mert azt hittük, hogy túlmentünk a célon, de a Google szerint még 4 km hátra volt. Ez volt az egyetlen szakasz, ahol egymás mellett tekertünk, de csak címszavakban kommunikáltunk, összetett mondatokra nem voltunk képesek.

A befutónál sem volt hurráhangulat, de itt már csak azzal foglalkoztunk, hogy a nyeregből leszállva, gyalog, valahogy meg tudjuk közelíteni a pecsételősátrat. Nem gondoltuk volna, de megcsináltuk. 220 km, 20 óra alatt.

Tapasztalatok:

- hasznosak voltak a tájékoztató emailek, minden dokumentumot időben megkaptunk, a szervezői tanácsokat pedig érdemes megfogadni

- minden dokumentumot nyomtass ki előre (hasznosak a képes állomásjelölők)

- ha nincs igazi rajt, akkor onnan indulsz, ahonnan akarsz, de előnyös 24 órás pecsételő állomástól

- célszerű a rajtnál vagy a közelében foglalni a szállást

- nem tudsz átlagsebességgel kalkulálni, mert ez függ az emelkedőktől, a széltől és a fokozódó fáradtságtól

- a pecsételőhelyek ott vannak, ahol a bicikliket látod :), és finom a süti

- az ajándék szappan nem sajt és nem krumplicukor, ne edd meg!

- az éjszakai tekerés 50km fölött már nem is akkora buli

- ahogy fáradsz, egyre több a gödör

- hasznos egy olyan szemüveg, amiben  sötétben is látsz (rovarfelhő esetére)

- ezen a távon nincs kényelmes nyereg

- bátran kérdezz a segítőktől és a többi résztvevőtől, biztosan segíteni fognak

- a QR kódot többen használták, mi nem

- egyedül nem célszerű nekivágni

Várható tünetek:

- fejfájás

- émelygés

- szédülés

- izom, ízületi és ülőfelületi fájdalmak (több napig tart)

- remegés

- hányinger

- sírógörcs

- napégés

- módosult tudatállapot (a zombi és a lemming keveréke)

- attól még, mert úgy érzed, hogy nem vagy rá képes, ez nem jelenti azt, hogy így is van

Köszönjük a szervezést és a segítők közreműködését!

.