Havrincsák Gábor és fia, ifjabb Havrincsák Gábor már sok éve körbetekeri nyaranta a Balatont, de csak tavaly vállalkoztak először erre a Spirit of Balaton 24 órája alatt. Idén kora délután érkeztek meg Szegedről tervezett indulási helyükre, Balatonboglárra, ahol végül úgy döntöttek, hogy a másnap reggeli rajt helyett rögvest nekiindulnak a Balaton körüli útnak. Délután fél ötkor szálltak nyeregbe, nyugat felé indultak és Badacsony környékén sötétedett rájuk, de egészen hajnali négyig tekertek, amikor a Balaton keleti végénél rövid alvást engedélyeztek maguknak, majd már világosban folytatták útjukat, s még mielőtt delet harangoztak volna, a teljes Balaton-kör teljesítése után vissza is érkeztek Balatonboglárra. Nem csak részletes élménybeszámolót kaptunk tőlük, de útjuk során rengeteg fotót is készítettek, melyek maradéktalanul adják vissza a fáradságos, ám élményekkel teli utat.
Fiammal már hetedik éve program, hogy körbekerüljük a Balatont, viszont a 24 órás megmérettetésen csak másodszor vettünk részt, illetve idén teljesítettük is meg nem is a Spirit of Balatont. Fiammal, Gáborral július 2-án, péntek kora délután érkeztünk többször is módosított, tervezett indulási helyünkre, Balatonboglárra. A boglári pecsételőpont közelében parkoltuk le az autót, megnéztük a nagy szabadstrandot is, de a hűvös szél miatt fürödni nem tudtunk. Így ettünk valamit, majd fölbringáztunk a gömbkilátóhoz. Utána vásároltunk ezt-azt másnapra, majd visszamentünk az autóhoz.
Tanakodtunk, hogy mitévők legyünk. Végül arra jutottunk, hogy nem is a kempingben, nem is az autóban, hanem a kerékpáron töltjük az éjszakát. Így a hivatalos rajt előtt, pénteken 16:20-kor fogtuk magunkat és nekivágtunk a körnek. Nem mondanám, hogy valami friss voltam, mert korán keltem és levezettem már néhány kilométert addigra. A terv az volt, hogy megnézzük a balatoni napfelkeltét. A rajtszámot nem raktuk fel, hogy ne nézzenek minket bolondnak azért, mert egy nappal korábban indultunk.
Indulás balatonboglári állomásunktól, a Hunyadi Étteremtől
- igaz, majd' egy nappal korábban...
Péntek délutáni ndulás balatonboglári állomásunktól, a Hunyadi Étteremtől
Nulla kilométer...
...mindkét órán
Fonyódi pecsételőállomásunknál, a hajóállomás melletti Tourinform-irodában
Balatonfenyvesi pecsételőállomásunk holnapi helyén, a Polgármesteri Hivatalnál
Vidáman bringáztunk, amikor egyszer csak Balatonmáriafürdő környékén eszembe jutott, hogy a kocsikulcsot az autó bal első ajtajában hagytam kívülről, azzal, hogy induláskor majd bezárom. Az egyik vendéglátóegységben kértünk wifi-kódot és kiderítettük a Hunyadi étterem telefonszámát, majd felhívtam őket, ha még megvan az autó, ugyan zárják már be és tegyék el a kulcsot, másnap jelentkezem érte. Megvolt még, bezárták, úgyhogy miután a problémát megoldottuk, elégedetten mentünk tovább.
Balatonmáriafürdő hangulatos utcáin
Máriafürdő után néhányszáz méternyi Balatonkeresztúr...
...majd következik balatonberényi állomásunk, a Tekergő
Keszthely környékén már éhesek voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy tartunk egy hosszabb pihenőt Vonyarcvashegyen, és a strandon, a kedvenc vendéglőnkben megvacsorázunk. Bőséges és finom volt az étel most is. Az idő kezdett hűvösre fordulni, így magunkra öltöttük az egyetlen meleg ruhát, amit magunkkal vittünk, egy-egy pulóvert. A szigligeti várnál szelfiztünk, majd Badacsonytördemicnél beültünk a kedvenc árkunkba, ahol minden évben készítünk fényképet. Badacsonytomajnál már erősen sötétedett. Vittünk ugyan jó LED-es lámpát, de fiam egy mozdulattal letörte az övét, így kénytelen volt kizárólag az én hátsó lámpám alapján tájékozódni, ami a balatoni bicikliutakon eléggé veszélyes, de a folyamatos szembeszélnek és a sok emelkedőnek köszönhetően amúgy sem tudtunk valami gyorsan haladni. Meg aztán fáradtunk is már. Ja, és az előzékeny autósok elvakítottak a reflektorukkal.
Már Keszthelyen, az Energia téri Kerékpáros Infopontnál
Nem mondhatjuk, hogy a kutya sincs itt :)
A gyenesdiási fagyizónál
Vonyarcvashegyi állomásunknál, a Vonyarc Marina Bringakikötőnél
Vacsora a nagy tekerés előtt, illetve már közben
Balatongyörökön, háttérben a stranddal és a Balatonnal
Györökről Balatonederics felé tartva, a távolban a Badacsony
Györökről Ederics felé tartva, a távolban a Badacsony
Ifjabb és a még szintén ifjú Havrincsák Gábor, no meg a szigligeti vár
Badacsonytördemicen, nem messze sok Spirit-résztvevő kedvenc utcai kútjától
Az árokkal szembeni ABC-ben be is vásárolhatunk, ha időben érkezünk
Badacsonytomajban - itt kell majd jobbra fordulni
Badacsonytomajt elhagyva lassan a lámpák veszik át a Naptól a világítás feladatát
Badacsonyörsön
A balatonrendesi ÖMV kútnál a fénykép tanúsága szerint megtankoltam dízellel a bringát, de valójában csak ittam egy kávét. Közben bolondoztunk a fiammal, hogy jobban járnánk, ha még most visszafordulnánk Boglárra. A kutas elkapott valamit a beszélgetésünkből, mert rákérdezett, hogy Balatonboglárra megyünk? Mondtuk, hogy igen. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
– De az a másik oldalon van!
– Tudom, onnan jövünk.
– Mennek haza?
– Nem, ott csak az autónk áll, szegediek vagyunk.
– ???
És elindultunk a „rossz” irányba.
"Tankolás" a Balatonrendes utáni benzinkútnál
"Tankolás" a Balatonrendes utáni benzinkútnál
A révfülöpi Gomba Étteremnél
A révfülöpi Gomba Étteremnél
Balatonszepezden
Zánkán
Balatonakaliban
Balatonakaliban
Balatonakaliban
Balatonudvariban, a Polgárőrség kitelepült pecsételőállomása mellett
Balatonudvariban, a Polgárőrség kitelepült pecsételőállomása mellett
Örvényesen, a Huszár Vendéglőnél
Örvényesen, a Huszár Vendéglőnél
Aszófőn
Külön öröm volt, amikor Tihanynál a sötétben, az építés alatt álló kerékpárúton rosszfelé mentem, így legalább egy-másfél órát elvesztegettünk azzal, hogy kerestük a helyes utat. Hegyre föl, hegyről le, végülis szépen körbementünk a félszigeten. Balatonfüreden megálltunk a benzinkútnál, hogy magunkhoz vegyünk egy kis energiát csokoládé formájában. Az energia kevésnek bizonyult, Balatonfűzfőn a bringás pihenőben fölállítottam a sátrat, amit a biztonság kedvéért magammal vittem. Persze hálózsák, derékalj nem volt nálam, de legalább tető volt a fejünk fölött. Alattunk meg kavics. 4 órakor beállítottam a telefont 6 órára. A napfelkeltéről természetesen lemaradtunk, épp miután nyugovóra tértünk, akkor kelt fel a Nap.
Tihanyban a révnél
Tihanyban a révnél
Pihenő Balatonfüreden
Balatonfűzfőn
Balatonfűzfőn
Hat órakor a telefon hangjára felébredtünk, összecsomagoltam a sátrat és rendkívül kipihenten folytattuk utunkat. Kenesén megálltunk a pecsételőhelynél, hogy készítsünk egy-két fényképet. Még bőven 8 óra előtt voltunk, de egy ember, aki a bejárat előtt locsolt, azt mondta, hogy nála van a pecsét, és szívesen pecsétel. Örömmel elfogadtuk, így legalább volt már egy hivatalos bizonyítékunk, hogy ott jártunk. Komolyabb (nagyon komoly) kihívást a balatonakarattyai emelkedő jelentett, a tetején lévő kútnál ismét jót ittunk. Balatonvilágosnál szokás szerint megálltunk gyönyörködni a kilátásban, ott már a pulcsit is levettük. Siófokon egy kisboltban megreggeliztünk, majd szereztünk még egy pecsétet és egy-egy hűtőmágnest. Innentől már többször is megálltunk a part mellett haladva, hogy gyönyörködjünk a tó látványában. Balatonlelle körül ismét jött egy unalmasabb szakasz, de akkor már annyira közel voltunk a célhoz, hogy nem foglalkoztunk vele.
Balatonkenesén, immár újra világosban
Balatonakarattyán
A balatonvilágosi magasparton
A balatonvilágosi magasparton
A balatonvilágosi magasparton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
A siófoki Balaton-parton
Zamárdiban
Zamárdiban
11:39-kor megérkeztünk a balatonboglári ellenőrzőponthoz és bementem a Hunyadi étterembe, hogy magamhoz vegyem az autóm kulcsát. Mikor kérdeztem, hogy mivel tartozom a kedvességükért, a főnök közölte, hogy húsz fekvőtámasszal. Erre én mondtam, hogy ne vicceljenek velem, épp mos kerültem körbe a Balatont, jártányi erőm sincsen. Így aztán módosították a „büntetést” néhány pikoló sörre. A törzsvendégek, akik már délelőtt a pultot támasztották, jól szórakoztak az esetemen.
Újra Balatonbogláron: a Tihanyi-félszigetre tett kitérővel együtt több, mint 222 km...
Balatonbogláron a célban, pecsételőállomásunk, a Hunyadi Söröző mellett
(ifj. Havrincsák Gábor)
Balatonbogláron a célban, pecsételőállomásunk, a Hunyadi Söröző mellett
(id. Havrincsák Gábor)
Miután minden jól végződött, és mivel hétfőn már dolgoznom kellett, felpakoltuk a kerékpárokat az autóra és elindultunk haza, hogy otthon pihenhessük ki magunkat. Néhányszor meg kellett állnom összeszedni magam, de szerencsésen hazaértünk. Alapos fürdés és bőséges vacsora után ágyba zuhantam és aludtam reggel 8-ig. És lássatok csodát: másnap tudtam járni.
Szóval, ez a mi történetünk a 2021-es Spirit of Balaton-ról. Teljesítettük is meg nem is, mert ugyan végigmentünk, csak más időpontban, mint „kellett volna”. Ismét nagy élmény volt, köszönjük a szervezést. Legközelebb biztosan nem indulunk el éjszaka, de ha ezt most nem tesszük meg, mindig hiányérzetünk lett volna. Ja, és még egy poén a végére: csak itthon jöttem rá, hogy a rajtszámom, amit sajnos nem tettem föl szombaton sem, éppen passzolt az életkoromhoz.
Egy rövid összefoglaló a kalandjainkról:
https://www.youtube.com/watch?v=V5ET1hkPoas
.
|
