Bevezető gondolatok

Már régebben szerettem volna egy Balaton-megkerülő túrát, amire egyből az akkor még Tour de Balaton nevű oldalt adta ki a kereső. Kezdetben még csak az élménybeszámolókat és a túraleírásokat olvasgattam, majd ez év januárjában le is adtam öcsémmel, Ádámmal a nevezésünket. Közben Tour de Balaton-ról Spirit of Balaton-ra változott a rendezvény neve, aminek a hátterével nem akarom a sorokat foglalni, hiszen máshol is olvasható a honlapon - de a lelkesedés nem csökkent ezzel, hanem csak nőtt az esemény közeledtével!

Kun Ákos                                                             Kun Ádám

Élménybeszámoló

Budapest Csepel kerületéből vágtunk neki hajnali 2-kor az út első, bemelegítő távjának. Cél a Déli pályaudvar, ahol már a 3:36-os szerelvény várt, rajta pár SoB-résztvevővel. Az út során reggeli gyanánt 2-2 szendvics és 1-1 energiaital volt segítségünkre.

Reggel 8 óra előtt pár perccel érkezett meg a vonatunk Balatonmáriafürdőre, ahol kis kerékpározás és séta után Fetter Gyurival végre személyesen is megismerhettük egymást. 10-15 perc beszélgetés, pár közös kép, gyors pecsételés és köszönés után nekivágtunk a távnak. Nagyon jó volt látni ennyi résztvevőt a rajtnál is!

Keszthelyig csak úgy elröppent a táv. Nagyon szép vidéken tekerhettünk és jó volt a kezdődő kánikula miatt a hűs árnyas fák közt tekerni, amihez a természet adta a hátteret. Kis kitérőnk volt a keszthelyi pecsételőállomás után nem sokkal, mikor jobbratartás helyett egyenest vettük az irányt, mint utóbb kiderült, a vasútállomás felé. Visszafelé tekerve botlottunk bele egy párba, akik szintén rossz irányt vettek, de még idejében szóltunk nekik, így megspórolták a fejvakarást, hogy most merre is tova. A gyenesdiási pecsételőállomásra 9:30 felé érkeztünk, amikor már javában perzselt a nap, de Öcsémmel tudtuk, hogy nem állhatunk meg itt, akármennyire is csábító ez a kerékpáros pihenőhely.

Vonyarcvashegyre érve láttuk a pecsételőállomást, de közös döntésre, illetve a sorra való tekintettel, ami állt előtte, inkább továbbtekertünk - majd legközelebb!

Balatongyörökre 10 óra előtt érkeztünk meg, mikor a Tourinform-iroda még ki sem nyitott, így a strandpénztáros szólt ki nekünk, hogy ha egy pénztárral tovább megyünk, ott kapunk pecsétet. Itt elfogyasztottuk az utolsó zsömlénket, illetve a Powerade-et is megittuk, majd folytattuk utunkat.

A szigligeti pecsételőállomás előtt nem sokkal megálltunk kicsit inni és pihenni, persze nem sejtettük, hogy nem egész 1 km után pecsételőállomás van. Első balatoni kerülésünk ez, így jó tanulópénz nekünk az esetleges következő alkalomra. 38,5 km után tervben volt a Szigligetre való kitérés is, ami „csak” 8 km körüli plusz távolság lehetett, de részemről megérte ez a kis kitérés, már csak a környezetért is. A melegre való tekintettel a helyi kis közértben egy-egy fél literes hideg colára megvendégeltük magunkat, majd haladtunk tovább Szigliget legdélebbi pontja felé, ami után már látszódott a Badacsony. Csodálatosan magaslott előttünk, ami kellő motivációt adott a folytatásra, illetve pár fotót is készítettünk itt.

Visszatérve a bringakörútra és átkelve a 71-es főúton Badacsonytördemicet értük el, aholis az utat követve egyenest egy ABC-be botoltunk, ami természetesen be volt zárva, no de nem baj, folytatjuk utunkat a Badacsony lábánál. Nagyon meleg volt, alig vártuk, hogy a Fortuna pincészetnél legyünk. Öcsém már nagyon meg akart állni, de mindig azt mondtam neki, hogy már csak pár kilométer és ott vagyunk. Természetesen hamar rájött, hogy a 6 km az 6 km, nincs mese, legalább addig menni kell. Végül dél előtt nem sokkal, 11:47-kor regisztráltuk magunkat. Kis kifújás és újra úton is voltunk, nem is tudom, mennyit mehettünk, mikor jött a tavalyi sikeres kereszteződés, ahol sokan eltévedtek. Utána volt jobbra egy nagyon jó kis élelmiszerbolt, ahová betértünk. 2x2 l Ice Tea-t vettünk, illetve némi harapnivalót is vételeztünk magunknak, s az árnyékba menekültünk a déli napsugarak elől. 10-20 perces pihenő után ismét kerékpárra pattantunk.

Badacsonyörsöt is magunk mögött hagyva haladtunk az ábrahámhegyi pecsételőállomás felé, amit sikeresen ki is hagytunk valamiért. Révfülöpre érve a Balaton-átúszás is zajlott, amiért rengetegen voltak, így az itteni pecsételőállomást is kihagytuk, mert egyszerűen nem láttuk meg tömegben. Balatonszepezden a fenti, megszokott kerékpárúton haladva a legközelebbi csapnál hűtöttük magunkat a nagy melegben. Itt találkoztunk egy középkorú házaspárral, akik ugyan nem az SoB keretében, de szintén a Balatont kerülték.

Balatonakalin két szemrevaló leányzóval találkoztunk a pecsételőállomáson. Nagyon kedvesek voltak velünk és ásványvízzel kínáltak minket. Fájó szívvel, de ott kellett hagyni őket, de az útra való jókívánságuk nagy lendülettett adott nekünk! Nem sokkal ezután Balatonudvari, a „polgárőrségi” pecsételőállomás következett, ők is ásványvízzel fogadtak. Kicsit kifújtuk a mögöttünk álló 90,7 km-t, de tudtuk, nemsokára itt a nagy pihenőnk, amikor nagyobb megállást tehetünk. Átkeltünk az úton, majd már csak 2 km volt Örvényesig.

Örvényesen a Huszár Vendéglő volt a pecsételőállomás, így ide terveztük nagyobb megállásunkat is. A pecsétet 15:38-kor kaptuk meg, s ebédeltünk is egy keveset. A pincérek nagyon rendesek voltak, hogy a kerthelyiségbe beengedték a kerékpárjainkat, hogy ne kint kelljen lelakatolnunk. Kezdetnek bevágtunk fél liter üdítőt, majd utána jöhetett egy erőleves és utána egy csirkemellfilé egy kis krumplival, hogy jobban menjen a tekerés, majd rá még két deci üdítő. Talán 1-1,5 órát tölthettünk el itt, de az ételek nagyon finomak voltak, csak ajánlani tudom őket! Azután ismét nekiveselkedtünk a kerékpározásnak.

Balatonfüredig még 19,7 km volt hátra, de úgy, hogy a Tihanyi révhez is előre tervezetten lementünk. A Tihanyba bevezető út nem emelkedett vészesen, de jó hosszú volt, majd Tihany közepén a révig lejtmenet. A melegre való tekintettel elengedtük magunkat és csak száguldottunk lefelé 50-60 km/h-val, de a menetszél nem hűtött, hanem perzselt bennünket. A révnél kis pihenés, pár fotó és indultunk is az útvonalat követve vissza a part mentén Balatonfüred irányába.

Balatonfüredre érve nagy emberáradat közepette megláttuk Gyuriékat, majd együtt mentünk fel a Tourinform-irodába, még éppen időben, mivel csak 19 óráig voltak nyitva, s mi 18:44-re értünk oda, de már tudtuk, hogy a következő, alsóörsi pecsétünk nem lesz meg, így kerestünk egy boltot, hogy az estére fel tudjunk töltődni folyadékkal és ennivalóval. Végül vissza akartunk kerekeztünk a közeli TESCO-ba, de mivel nem találtuk, így maradt a Penny Market és 2x2 l Ice Tea ismételten, illetve jópár csoki és croissant. Kis evés-ivás után irány Balatonalmádi pecsételőállomása.

Alsóörs közelében vagy utána nem sokkal járhattunk, mikor komor, villámló felhőket láttunk Balatonkenese felett, közben Öcsémnek a nyereggel akadtak ekkor már gondjai, így Balatonalmádiba érve nem a pecsételőállomást kerestünk, hanem kényszermegállást tartottunk, s végül annyira elhúzódott az idő, hogy ezt a pecsételőállomást is sajnos kihagytuk. Almádi és fűzfő között köszöntött ránk az éjszaka. Lámpákat előkészítjük az esti menetre, s irány tovább. Egy kis utcába fordulva ifjak köszönnek ránk. Hirtelen nem tudtuk őket hová tenni, de talán a Balatonakali pecsételőállomásán tevékenykedő egyik leányzó lehetett egyikük!

137 km megtételét követően fordultunk a Balaton keleti partjához, már csak 13 km és Balatonkenese! Fűzfő és Kenese között volt olyan szakasz, mikor fák közt, koromsötétben haladtunk előre. Azt sem tudtuk, merre, de az utat követve csak nem tévedünk el! Olykor az utat is keresni kellett, mert csak egy első lámpa működött jól, mivel az enyémből kezdett kifogyni a szufla, de nem álltunk meg. Kenesét részben ismerve könnyen megtaláltuk a Tourinform-irodát, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket, de ezt minden állomásról elmondhatom! Pecsétünket 21:48-kor kaptuk meg. Itt is pihentük egy nagyot, mikor Gyuriék is megjöttek. Kis beszélgetés még, majd újra nyeregbe, mert a kenesei emelkedő még hátravolt. Ekkor nem jutott eszembe, hogy innen nem messzi van egy 24 órás nyitvatartású pékség, a Katica. A kenyérlángosuk nagyon finom, csak ajánlani tudom – ha legközelebb valaki esetleg étel és ital híján lenne ezen a szakaszon!

Továbbhaladva elértük a kenesei emelkedőt. Majd egyszer csak a kerékpárút elfogy, s nem láttuk a sötétben, hogy a szemben lévő utcán folytatódik tovább. A mobilomon volt GPS, így megnéztük, merre is vagyunk. Ohh, mondom, ez a jó út, ami kell nekünk, csak egyenesen tovább! Hazaérve szembesültünk azzal, de nem csak ebben az esetben, hogy majdnem jó úton voltunk, csak a táblák hiánya okozta olykor a fejvesztést! Balatonkenese és Balatonakarattya között ténylegesen vadregényes táj következett, 5 km hosszan legalább. Leírni nem lehet, csak átélni, maradandó élmény lesz ez is!

23:47-kor Balatonvilágoson voltunk, s ezzel fordultunk a „végső egyenesbe”, a déli partszakaszra. Nem vittük túlzásba a sebességet, fel-feltekintve a csillagokban is gyönyörködtünk. Világoson polgárőrök fogadtak minket, akik jó tanáccsal láttak el bennünket, illetve pár jó sztorit is elmeséltek pihenésünk közben. Siófokra tartva Öcsémnek a nyereggondja súlyosbodott, így többször és több időre meg kellett állni kényszerűségből. Szabadisóstó és Szabadifürdő vasúti megállók között kellett volna befordulnunk jobbra, amit megint nem jelzett tábla, így toronyirányt folytattuk utunkat, végül a siófoki pecsételőállomást is kihagytuk, mert Öcsém menni akart csak. A siófoki vasútállomás előtt elemcsere volt, s innen egy darabig ismét rajta voltunk a bringaúton.

Balatonszéplak-felsőig megvolt a bringaút, majd Balatonszéplak-alsónál már nem volt meg. Vissza nem akartunk fordulni, hogy keresgéljünk, így továbbmentünk, de kevéssel ezután egy földútra értünk, majd az is elfogyott és zsákutca lett belőle. Fel a sín töltésére, át a kis árkot átszelő hídon, majd túloldalt folyt. köv.. Majd’ Zamárdi vasútállomásig így folytatódott, mikor ismét aszfalt lett alattunk. Pecsételőállomás elhagyva megint… Öcsém még vett magának 1-1 félliteres narancsot, illetve ásványvizet, majd ismét jó irányba mentünk, azaz a Szent István úton, amihez majd hozzácsatlakozik a bringaút, de ezt is utólag tudta meg az ember. Mi azt csináltuk, hogy a Szent Istvánon elmentünk egy darabig, majd balra át a házak közt egy kis sikátorban, majd a Hársfa utcára ki. Aztán látjuk, ott egy vasúti átjáró, így arra mentünk, mint támpontkeresőbe, s odaérve láttuk, hogy ez a 7-es főút. A következő állomás Szántód-Kőröshegy volt, ami mellett elmegy bringaút.

A tiltás ellenére ráfordultunk a főútra, a forgalom egy-egy autó volt, de senki más. Koromsötétben mentünk dombra fel és le. Felnézve a ragyogó csillagok fölöttünk, pazar egy látvány volt, megérte minden kilométere, még így kockáztatva is a bírságot. A szántód-kőröshegyi vasútállomást jelző információs táblánál be jobbra, majd rajta ismét a bringaúton. Balatonföldvár, Balatonszárszó, Balatonőszöd, majd Balatonszemes, de Öcsém súlyos nyereggondokkal küzdött, így úgy döntött, Balatonlellén feladja a dolgot, amit maximálisan megértek, mivel a rossz nyereggel így is csoda, hogy eddig eljutott és emelem kalapom előtte, hogy eddig így bírta a 202 km-t! A hajnali 3-as Budapest-Déli vonattal elment, s innentől nem volt már felhőtlen a menetel, mivel társasággal sok minden jobb, így ez is, de belegondoltam, hogy a Balatonlelle és a Balatonboglár közötti hepe-hupás részt hogy bírta volna - abba bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha mégis marad...

Végül 4:12-re értem Balatonboglárra. Boglár után felerősödött a szél, ami kedvezett nekem, s 4:32-re már Fonyódon voltam. Fonyód és Balatonfenyves között hosszúnak tűnt már az a 8 km, de a felkelő nap és a táj feledtetett mindent. A fenyvesi pecsételőállomásra érve vidáman fogadtak, s 15 perc beszélgetés után elindultam a végső szakaszra. A távból már csak 9 km volt hátra. Nagyon szép szakaszok voltak itt is. Az utolsó pár kilométer házak közt ment, ami így reggel nagyon monoton, de meglátni a rajt-célt, az bizony nagyon fel tudott pörgetni, s igazi győztesnek éreztem magam, hogy végigcsináltam ezt az egészet!

Az utolsó pecsételés után jött a nagy megkönnyebbülés, hogy sikerült megcsinálni, majd becéloztam a legközelebbi boltot, ahol friss péksütikkel leptem meg magam reggelire, amire egy jó félliteres kakaót is bevágtam. Majd indultam vissza Balatonlelléig, ami további 35,4 km volt, majd onnan még 10,86 km a „szállásig”. Pár nap pihenést követően indultam csak haza, de az már egy más „rendezvény” volt.

Egyéni statisztikám:

Összes menetidő: 21ó 56p 56 mp

Tekeréssel töltött idő: 14ó 36p 4mp

Pihenéssel töltött idő: 7ó 20p 52mp

Átlagsebesség: 17,1 km/h

Megtett táv: 238,6 km