Már az előző évben is nagy lelkesedéssel olvastam a résztvevők élménybeszámolóit, nézegettem a fényképeket. Miután kipróbáltam saját készítésű, háromkerekű fekvőbiciklimet 119 km-es távon (Fertő-tó kerülésen) és nem lett izomlázam, sem derékfájásom, elhatároztam, hogy ez évben én is elindulok ezen a jó hangulatú túrán. Előtte edzéseket is tartottam a hegyikerékpárommal a soproni hegyekben, a háromkerekűvel időnként hosszabb (50-80-110 km) távon, viszonylag lassan, öregurasan (63 évesen). Az olvasott leírások alapján a Spirit of Balaton inkább lelki megpróbáltatásnak ígérkezett, mind fizikainak. Mivel 120 km nem okozott problémát, ezért jelentkeztem.
Elérkezett a nagy nap! Keszthelyről terveztem az indulást és oda az érkezést is. Bármilyen időjárást elfogadtam magamban, csak a 33 fok felettivel nem vagyok kibékülve.
A keszthelyi parkolóban odajött hozzám egy fiatalember érdeklődve, hogy én is a Balatont készülök megkerülni? A kölcsönös bemutatkozás után kérdezte, hogy velem jöhet-e? Mondtam, hogy én lassabb tempóval megyek mint az átlag, ha így is jó, mehetünk! A következő 25 órát és 213 km-t együtt tettük meg. A társam olasz állampolgár, Korzika szigetről jött, Keszthelyen volt szőlész gyakorlaton.
Massimiliano Cocco es Hulman István az induláskor
És már megyünk is...
A lassúbb tempó miatt a nem az út melletti ellenőrző pontokat eleve kihagytuk, bár volt kivétel. Útközben viszonylag sokszor megálltunk enni, inni, fényképezni.
Massimiliano Cocco korzikai zászlót bont Balatonedericsnél
A szigligeti állomás, a Paprika Büfé
Egy fa árnyékában a szigligeti állomáson
Lelkesítőleg hatott, hogy az északi oldalon többször találkoztunk alkalmi ismerős túratársakkal. Balatonfüreden kicsit már szédelegtem a melegtől, pedig úgy éreztem, eleget ittam menetközben. Almádiba közvetlenül a nagy esőt hozó zivatar után érkeztünk a pecsételőállomásra. Fűzfő után egy út melletti artézi kútnál tökéletesen felfrissültünk. Ennek ellenére Akarattyán az emelkedőn feltoltuk a biciklit, majd Aliga előtt sötétedéskor, a pompás panorámát élvezve, megettük a vacsoránkat, szúnyoginvázió közepette.
Révfülöpön az on2wheels állomáson
Zánka
Aszófő előtt
Balatonfüred
Balatonalmádi előtt
Valahol útközben I.
Valahol útközben II.
Valahol útközben III.
Késő este érkeztünk a siófoki víztoronyhoz, ahol elkapott a holtpont! Nagyon fáradtnak éreztem magam, mondtam útitársamnak, hogy csak úgy tudom folytatni, ha 1-2 órát pihenek, alszom (ezt már otthon beterveztem). Erre sort is kerítettünk Zamárdiban a parton. Szerencsénkre idáig nem követtek minket a szúnyogok, viszont annál többen voltak az éjszakai fürdőzők. Hajnali 3 órakor teljesen frissen indultunk tovább, folyamatosan jókedvűen haladtunk, kisebb szükséges megállásokat közbeiktatva.
Fenyves előtt már tudtam, hogy mi leszünk az utolsók, így a korábbi évek beszámolói alapján hiányoltam a rendező-záró páros előzését! Nem telt el 10 perc, kívánságom teljesült: Fetter György és barátja utolért minket. Rövid beszélgetés után folytattuk utunkat, majd Máriafürdőn elköszöntünk tőlük és a lassan bezáró ellenőrzőállomástól.
Az Ezredes és a szervező, Fetter György
Korai napsütésben érkeztünk Keszthelyre, ahol már csak a pecsételőállomás hűlt helyét találtuk. Célbaértünk! Mérésem szerint 213 km-t tettünk meg.
Keszthelyen a célban
Régen érzett jóleső érzés fogott el, sikerült teljesíteni – éves készülődést követően - 25 és fél óra alatt a túrát. Alkalmi társam, miután felírta email-címem, sietősen távozott, nem várta meg családom érkezését, pedig neki is készítettek egy emléklapot! Én Almádi után nem fényképeztem, mert társam folyamatosan készített képeket és filmet, gondolván, majd elküldi nekem. Bizonyára elvesztette a címem, mert a mai napig nem jelentkezett, amit nagyon sajnálok. Ezúton köszönöm neki: türelmét a lassú haladásért (közben dombnak felfelé egykerekezett), az angol nyelv gyakorlását, a vidám társaságát.
Jövőre is készülök indulni, tapasztalattal, lelkesedéssel, gyorsabb járművel, mely már készül a garázsban!
Sopron, 2013. december 5.
|
