A Spirit of Balaton balatonboglári pecsételőállomását idén is a Tekergő barkácsbolt és kerékpárbolt és -szervíz, vagyis Soós Lajos és neje, Soós Margit és családtagjaik, barátaik üzemeltették, melyért ezúton is köszönetet mondunk. Az ő ötletűk volt már jónéhány éve a bicikliemeléssel egybekötött fényképezkedés, s a tőlük kapott fotókon nagyon sok résztvevő felismerheti magát, hiszen mindenkiről igyekeznek képet készíteni. Idén ráadásul egy nagyon humoros élménybeszámolót is kaptunk az állomáson pecsételő Csabortól, melyet az állomásról készült fotókkal illusztrálunk, utána pedig következnek a résztvevők fotói!
Spirit of Balaton 2013, avagy kerékpártúra a pecsételő szemüvegén keresztül
Akkoriban nem volt nekem semmi sürgős dolgom. Hétvégére be volt tervezve egy bicikliverseny egyik frissítőállomásánál való önfeledt segédkezés, de az kommunikációs zavarok miatt aktualitását vesztette. Másrészről hét közben egy kanyarban a szokásosnál gyorsabban szálltam le a robogómról, s emiatt a baleseti sebészetről kibandukolva 15 röntgenfelvétel s némi kötözés után úgy néztem ki, mint egy dühös hirdetőoszlop. Szóval megmagyarázhatatlan okok miatt némi heverészős, punnyadós hétvégére vágytam. Ekkor hasított bele a csendbe barátom, Lajos telefonhívása - ő mindig olyan belehasítós. Most is azt mondta, hogy menni kell, hétvégén Spirit of Balaton, s ők már hagyományosan Balatonbogláron pecsételőhelyként funkcionálnak, s kellene oda valami kvalifikált segéderő, aki dinamikusan tudja nyomni a pecsétet némi papírokra. Az ellenvetést, miszerint éppen a belem húzom magam után, természetesen nem fogadták el, mert csak ülni kell, s nyomkodni, majd az italomat ők odahozzák az asztalhoz. Nem mondhatom, hogy nem hajlok a jó szóra, volt még fél napom, hogy a témában bogarásszak egy kicsit, tudományt gyűjtsek a neten, s ezáltal én legyek a Balaton-part legjobb pecsételője.
Csabor, Soós Margit és Soós Lajos
Mint közismert, a Google az ember legjobb barátja, s így barátomnak hála én sem maradtam tudatlan. Az egész banzájt sok-sok évvel ezelőtt (egy lány már eladósorba kerül ennyi idő alatt) Fetter György ötölte ki. Régen a rendezvény Tour de Balaton néven futott, de mára felserdült, így levetette leánykori nevét, s már Spirit of Balatonnnak hívják. Az ötletgazdát a nagy hóolvadás előtt bizonyára polihisztornak hívták volna, de ma már a szorgalmas nyelvújítási törekvéseknek hála ezt úgy mondják, hogy kicsit flúgos a pacák. Sajnos nem találkoztunk személyesen, pedig sok megbeszélnivalónk lenne. Egy gazember gyermekkora című könyvében Fetter György leírja, milyen komoly tudományos kémiai kísérleteket végzett értelmének nyiladozása idején. Mondhatom, a kísérleteket egyhangú lelkesedés kisérte, s ezt a tényt az sem árnyalja be, hogy az az egy hang az ifjú Gyurkáé volt. Én is hasonló pályán mozogtam, de míg Gyurika azon dolgozott, hogy mi módon lehet mindenféle gáz alkalmazásával az embereket arra sarkalni, hogy önkezükkel kaparják ki két szemüket, addig én kisméretű készülékeket kívántam kialakítani, amelyek főbb jellemzője az, hogy legalább 24 óráig égjenek. Ez is nehéz kenyér, különösen akkor, ha a legbiztatóbb kísérletnél a tűzoltók eloltják a lángot az égő padlással együtt. Nehéz a zsenipalánták élete, Fetter György talán ezért is találta ki a Spirit of Balatont, mert az aztán nagyon ki van találva!
Talponsíelők - ez Soós Lajosék sportegyesüete
Mit is mond a hivatalos bumázska:
„A Spirit of Balaton 24 óra időtartamú kerékpáros élmény- és teljesítménytúra, melynek résztvevői az egyes Balaton-parti településeken felállított pecsételőállomások érintésével részben vagy teljesen körbekerülik a Balatont, s ennek során a pecsételőállomásokon összegyűjtik a pecsétkönyvükbe, illetve az ellenőrzőlapjukra az adott települések pecsétjeit. A pecsétkönyv a résztvevők emléke marad a Balaton-kör (vagy annak egy szakasza) teljesítéséről, a szervezőkhöz eljuttatott ellenőrzőlapok alapján pedig nevük, adataik, fényképük felkerül a rendezvény honlapjára. A Spirit of Balaton minden év júliusának első szombatján, reggel 8 órakor kezdődik és 24 órán keresztül, vagyis vasárnap reggel 8 óráig tart.”
Érthető? Az ötlet abból áll, hogy onnan indulsz, ahonnan akarsz, akkor indulsz, amikor akarsz, arra mész, amerre akarsz, annyit tekersz, amennyit akarsz, s azzal jutalmazod meg magad a végén, amivel akarod. Zseniális! A letisztult önkifejezés, a maximális érdeknélküliség csúcsa, ami mögött ott bujkálhat a magad kipróbálásának vágya, a teljesítménnyel egybekötött szabadság semmivel sem pótolható bizsergése. Már előre tetszett.
Csabor és Soós Lajos
Soós Margit és Csabor - utóbbi csak idén pecsétel, jövőre inkább velünk teker!
A nép általában Balatonmáriafürdőről indul, s az óramutató járásának megfelelő irányban teszi meg a kört. Lehet ott Fetter Györgynek valami aktuális kacsalábon forgója, hogy oda álmodta a startot, de mint olvastam, semmi sem kötelező, mindenki indulhat a saját kacsalábától, s mehet, amerre lát. Mennek is. A résztvevők száma évről évre dinamikusan emelkedik.
Ennyi olvasnivaló elég is volt. Megigazítottam kötéseim s magam mellé vettem első és egyben legkedvesebb feleségemet, hogy pimpósba hajló állapotom miatt, ha már leszakad a lábam, vezesse a verdát, s irány Balatonboglár.
A 2013-as Spirit of Balaton időpontja: 2013. július 6., szombat 8:00 óra. Én pénteken 18 óra felé érkeztem Lajosékhoz, s már 10 perc múlva tudtam, hogy a másnapi eseményen másnapos leszek.
Reggel frissen, fiatalosan - jaj, de hazudós vagyok- nekivágtunk a környéknek. Körbejárva az ébredező üdülővárost magunkba szívtuk a hangulatot, s elfoglaltuk helyünk a Hunyadi utca 57. alatt lévő, meglepő nevű Hunyadi Étteremnél. Szorgos munkával elkezdtük kialakítani a 46. számú pecsételőpontot. Lajos felesége, Manyesz az aszfaltra szép színes krétával kiírta a pecsét, stop, meg mindenféle figyelemfelkeltő szöveget, hogy a fejlesütve tekerők is megtaláljanak bennünk. Lajos pedig tacepaókat, magyar zászlót, meg hasonló designelemeket erősített fel a szemben lévő kerítésre, az orrukba beesik az eső típusú kerekezőknek. A munkamegosztás szellemében én üldögéltem, s hatalmas pecsételői tapasztalatom alapján elvégeztem a szellemi irányítás rendkívül megterhelő feladatát.
Szinte még el sem készültünk, amikor megjelent az első két induló. Innen még senki sem indult - dörmögi csodálkozva Lajos, de ügyesen belelendülve elvégeztük a pecsételést, s akkor jött kikerülhetetlenül a boglári pecsételőpont védjegye, a fotózás. Nálunk igyekezetünk szerint mindenkiről készült fénykép. Megkértünk mindenkit, hogy egy bringaemeléssel járuljon hozzá a kép megkomponálásához. A két fickó örömmel megemelte, kattant a gép, s már indultak is. Voltak később érdekességek a fényképezésből, de ezt majd a maga helyén mesélem el.
A 2013-as Spirit of Balaton legnagyobb haszonélvezője
Ültünk, főleg én a napon, s vártuk a kerekezőket. A feladatok ellátásához remek ütemnek ígérkezett az óránkénti egy hosszúlépés. Az előre lefixáltaknak megfelelően az mindig megjelent az asztalon.
Lassan csordogáltak a kerekezők, s én közben elkezdtem összeállítani a résztvevők típusleírását.
1./ típus: GP Hard Biker
Ez a fajta a mindenhol győzni tudó típus. Frankó, csilli-villi szuper bringa, aranyáron, tökéletes trendi felszerelés, mindenféle zselé és frissítő, s a szénhidrátzsák teletöltve a gyomorban. Hajt, mint egy őrült, a legjobb akar lenni. Röptében pecsétel, vagy észre sem vesz. Ennek ellenére teljesítményét nagyra értékelem, kondiját irigylem, de nem cserélnék vele, mert soha nem áll meg hosszúlépést inni.
2./ típus: Magamalágyűrömmagam hajtány Ez egy jóval gyakoribb, általánosan használt felső középkategóriás típus. Ad arra, hogy kerékpárosnak nézzen ki. Ő az, aki ki akarja próbálni magát, de nem minden esetben tudja eldönteni, hogy sportolni vagy túrázni akar, ezért némi identitászavarban szenved. Úgy érzi, hogy tartogat még néhány kilométert számára az élet. Tudományosan megtervezte a felkészülését a Spirit of Balatonra, s az előre szentül elhatározott terv majd 8%-át teljesítette is. Ment egy kört a bringával. Szapora alfaj, az ország minden részéről képes eljönni és körbetekerni a tavat.
3./ típus: Nonemigazhogyénnem kétkerekű hebrencs
Ide-oda el szokott járni. A hétköznapi életben sportos, s ezt szereti ki is mutatni. Tud feladni dolgokat, s egy jó borjúbécsiért biztos leszáll a bringáról. Nem sokban különbözik az előző típustól, de talán ösztönösebb, nem tervez hosszútávra, de azt be is tartja. Elhatározza, hogy jön, s jön is és teker. Maga sem tudja, mi lesz a vége, de megpróbálja a legtöbbet kihozni belőle.
4./ típus: Buligurulós habzing
Mindenütt jó, de legjobb, ha az ember jól érzi magát, ez a gyártási elve ennek a típusnak. Aktív szénné égetett tarják, kásásra főzött bográcsgulyások mellől szabadul el ez a típus, s nem feszélyezi a távolság. Legfeljebb nem teker körbe egy 220-as kört, hanem alávág Tihanynál, s csinál egy 150-est. Ha nem akad el egy kocsmánál, akkor szinte észre sem veszi, s már körbe is ért. Mindkét esetben piszok jól érzi magát, elvégre főképp bulizni akar. Nagy kedvvel tér vissza a tűzhöz, s mosolygó szemmel emlékezve végigbulizza még a hétvégét. Népszerű gyártmány.
5./ Egyéni típusok, egyedi gyártmányok
Kialakításuk esetleges, de ők adják a a Spirit of Balaton semmi mással össze nem téveszthető feelingjét.
De nem lehet itt szortírozni, kérem. Jönnek a népek mindenfelől. Jönnek egyesével, jönnek csapatban. Van, aki olyannyira elmerült a tekerésben, szinte észre sem vesz bennünk. Pecsét, pecsét! - kiabálunk, s ha még hall, meg is áll. Szeme hálásan csillog, hisz pihenhet néhány percet. Érezni azt a szeretetet, ahogy a kerékpárosok ehhez a túrához viszonyulnak. Érezni a viselkedésből, a jókedélyből. Öröm nézni a különféleképpen előkészített pecsétkönyveket, a színesen kinyomtatott, laminált, kötött, fűzött, gondosan méretre vágott, vagy csak lazán zsebbegyűrt majdani emlékcsodákat. Öröm pecsételni, de a végén ugye jövünk a meglepetéssel, a fotóval. Elkerekednek a szemek s nem hiszik el, hogy mit kérünk tőlük. Nincs az az isten, mondja az izom, de a szív mást mond. Végül a bringák mind megemelkednek. Van, amelyik csak egy arasznyit húzódik fölfelé, visszanyomja a talajhoz ragaszkodó oldalzsák s egyéb felszerelés, de van, amelyik büszkén néz szerteszét a fej felett. Ha nagy az ellenállás, azt mondjuk, hogy itt még a csajok is megemelik a gépet. Nem hiszik, pedig nem hazudunk, nem hiszik, de emelnek. A végére három fényképezőgépünk adja meg magát, nem bírják a terhelést úgy, mint a bringások.
Telik az idő. Jönnek, akik büszkén újságolják, hogy évente visszatérnek. Jönnek, akik elmondják, hogy reggel a túra után bicóval hajtanak haza 50-100 kilométerre lévő lakhelyükre. Jönnek, akik kérik, hogy a neten nézzük meg nekik a vasúti menetrendet, mert annak megfelelően nyomják a pedált. Jönnek családok, jön apa a fiával, anya a lányával, barátok, s az úton csak véletlenül összeakadók.
Az időjárás nem kegyes. Mondhatnám csúnyábban is, de az óránként egy hosszúlépéstől nem lesz garázda az ember. Nem véletlenül halasztották el a tóátúszást. A vízen hullámokat borzol a szél, s erőlködve kergeti maga előtt a mind sötétebb felhőket. Aztán leszakad az ég. Zuhog egy jót, aztán abbahagyja. Behúzódtunk a terasz alá, s újra kimegyünk. Természetesen újra nekikezd. A vendéglős dörzsöli a kezét. Az esőkabátban bekerekezők szárítkozási és kalóriapótlási szünetet tartanak. Egy-két sör s némi ennivaló mindenkinek belefér. Furcsa ez az eső. Jönnek bicósok, akik szárazak, s jönnek, akiknek a víztől úszóhártya nőtt az ujjaik között. A szerencsés száraz, a rossz helyen lévő ronggyá ázik. De az eső nem állíthat meg senkit. Mindenki előbb-utóbb elindul. Csak mi maradunk, s talán még valaki. Órákkal ezelőtt érkezett a fiatalember, s élénken érdeklődött két másik túrázó után. Ők a barátai, akik korábban indultak, míg ő másfél órája még a repülőn volt. Utol szeretné érni őket, megnyugtatjuk, hogy max. fél óra előnyük van a társaknak, az ekkora távon simán behozható. Kicsit szusszan, mondja, s leül a terasz sarkába. Halad az idő, s változnak az ember vágyai. A keresés láza elmúlik, s helyét átadja a pihenés és a jó ital és étel kellemes érzetének. Ez a szép, mindenki annyit megy, amennyit akar.
Esteledik, s az emberek csak jönnek, s kérésünkre emelgetik a biciklit. Jön két, még nálam is öregebb csóka. Országúti bicóval nyomják, s minden évben itt vannak. Ők igazán tudják értékelni a teljesítményt.
Közben visszaérkezik a reggeli indulónk közül az egyik. Kb. 9 óra a tiszta játékideje. Leül mellénk, kér egy sört, de remeg a kezében, alig bírja tartani. Irigylem az érzéseit. Ha szusszant egyet, s elfogyott a söre, hazamegy a feleségéhez, a gyerekéhez, s ma ő a király, s ezentúl mindig királyabb, mint eddig. Túltekert önmagán, s elért valamit, ami egész életében melegíteni fogja a lelkét.
Növekszik a sötét, múlik az idő. A vendéglősök is szedelőzködnek. Elmúlt a habzsi-dőzsi. Elégedetten zár a tulaj, de nekünk innen saját ellátmányra kell hagyatkozni, s sajnos a WC is bezárult. Egyik lány elmegy pisilni, sokáig helyezkedik a bokrok között, míg megtalálja a kellően takart helyet, leguggol, s akkor másfél méterre mögötte elszáguld az éjféli gyors! A röhögéstől egy ideig szünetelt a pecsételés.
Az éjszakában imbolygó szentjánosbogárként közelednek a kétkerekűek. Fáradt, de lelkes arcok. Kérdezik, mennyi van még Máriafürdőig, s lelkesen emelik a kerékpárt. Jön egy leány és egy fiú. Békésen kerekeznek egymás mellett. Mondjuk, hogy a fényképhez álljanak egymás mellé. Ekkor a lány megszólal, hogy ők nem tartoznak össze, csak egy ideje már egymás mellett kerekeznek. Elkészül a közös kép, s együtt kerekeznek tovább. Kis titkok tudójaként mosolyogva nézünk utánuk.
Egyik legkedvesebb képem egy fiatal lányka. Kicsit tétován álldogált, nem tudta, hova álljon a képnél. Egy kölcsöngéppel egyedül nyomta végig a kört. A szeménél csak a fogszabályozója csillogott jobban!
Belejöttem ebbe a dologba. Jó volt pecsételni. De jövőre, ha Lajos felemeli 40 percenkénti hosszúlépésre a kvótát, akkor se vállalom. Kerekezni fogok!
Csabor
És akkor jöjjenek a résztvevők fotói!
|