…szia emberek, a Spiritről…

…szóval előneveztem, és mivel ingyenes, nem utaltam át a nevezési díjat sem, helyette a Magyar Nemzeti Vasút felé költöttem, biciklivel és saját magammal. A vonaton kuni gyerekekkel osztottam az időt Siófokig,ahol magukra hagytam őket. Addig is érdekes volt megfigyelni egy másik nemzedék szorgos munkáját, amivel egy bogarat idomítottak. Érdekes volt kis élőlény megfelelni akarása a parancsszavaknak: ”...menj, ülj, ölj, feküdj. .”, amiket az ebállatokkal kapcsolatosan szokás használni, nekünk tetsző magatartásforma kikényszerítése végett. Itt kevésbé látszott a siker, persze a simogatás és a jutifalat eszükbe sem jut, csak a merev követelődzés… Még megosztom néhány kalandomat az életből és leszállok Siófoknál, ők a főszervezőt akarják maguknak, az távolabb lesz.

Átkerekezek a víztorony elé ,itt már fehérvári csapat tanakodik a nyitás megvárása fölött, győz a türelmetlenség, mint már annyiszor ebben a kis országban, és magamra maradok. Persze nem túl soká, váltó nélküli fémlovas érkezik, nincs kinyomtatva az ellenőrzőlapja és nagyon akar menni, mert rekordot kell dönteni. Figyelmeztetem, miszerint rajta, itt a táv, lehet, sőt nosza…két szép lány nyitja a tourinfót és pecsétel és kiürül a tér, Zamárdinak fordulunk, a tó jobbkézre esik. Csak maradjon így egész nap, nehéz eltévedni, de nem lehetetlen. Volt,hallottunk embert, aki Veszprémnél kapott észbe, más a Zala torkolatvidékét akarta látni, mindenre a szervező sem gondolhat, de a zamárdi ponton vagyok, a papírjaim nélkül…a menetszél elfújta valahol, csapok egy rövid kört, kifaggatok néhány arcot, eredménytelenül…de a pultos kislány aranyos, segít, nyomtat...ezúttal is köszönöm neki, segítőkészségből ötös, legközelebb ottmaradok vele…de most megyek el, a gps nem műxik, ellenőrözni hoztam táv-szintadatokra, és a tervezett kitérőimre…zsákolom, innen fejben fog rögzülni a történet és a mobil fotózáson. Nyomulunk délnyugatnak, remek az idő, ébrednek a népek, Földváron szintén bűbájos hölgy pecsétel, még frissek vagyunk, ezért itt sem időzök, pedig kellene...Szárszó, át a síneken, emelni is kell, nemcsak a tétet, a bicót is, legalább a fotón nyögve, barnul az alsó…és itt van Boglár, egyedül tolom a távot, általában itthagynak az utánam jövők, öreg és lassú lettem, de ebben a bőrben is jól lehet érezni magad, csak akarni és tekerni...fenyőfák, víz, kukásautó ’AVE’ felirattal...”te morituri salutant” lemaradt, de hát két jégkorszak között nem gondolhatunk mindenre. Brüsszel nem ad pénzt – eleget – a tóparti biciklis ösvényre, ezért kissé magyarosra sikerült, óvatosság javallik mindenkinek, a száguldás edzett alsótestet feltételez, vagy sok-sok tompító alkalmatosságot...ilyenekben nem bővelkedem, meg fotó is kell, a Badacsony szemben és távolinak tűnik, Fonyódon járok, itt sorompó fogja meg a népet, nehogy elfussa magát...bár utolsónak érkezem, elsőnek kelek át a szakállas, csörlős készülék alatt, ez már egy kis történelem is...pogácsa a szervezetbe és víz, fenyők, amikről településeket neveztek el a helyiek, fehér pavilon alatt szép Ilonka őrzi a forrást és pecsétel, mosolyog, remek...és megvan a rajthely is, itt sok-sok lányka, ezért néhány kézen átjárnak a papírjaim, de visszaszerzem őket, és nyomás, Berény, smiley a pecséten, ősi magyar dolog ez is, mint a goffry és a hamburger...hová lett a töltött káposzta és a fokhagymás oldalas...halászlé illatol, ezt is török segítséggel alkottuk hungarikumnak, és még nagyon sok mindent, kivéve az ősmaflaság, ennek itt komoly hagyományai vannak, és nem múlik, mert őrizzük, ezt persze csak a politikára merem vonatkoztatni, szakmai kérdésekben jók vagyunk, mérnöki segítséggel sikerül úrrá lenni az erdőkön és a talajvízen, elbontunk hegyeket és gödröket hozunk létre, mert a kietlen sivárságot sóvárogjuk az egyiptomi piramisok mellől...lám, ott is mennyi a turista, nem is szánt-vet az odavalósi, irigykedik is a balatoni vendéglátó és kivágja a hűsítő árnyékot adó fát,hogy jobban lássák a cégtábláját...nem állok meg, a Zalánál járok, Tutajos és Bánhidi Laci egykori történései színhelyén, és lombok közt kerekezünk sokáig. Szembeforgalom is van, de a rozoga útviszonyok segítik egymás észrevételét és kikerülését, lehet, hogy ezért építették direkte ilyenre?.. Keszthely,a második férfiúi pecsét, és víz is van...térkép is...tiszta lelkesedés mindenki, örömködünk, és tova, többen mérték az utat elektromosan műholdakkal, úgyhogy nem tudni, mennyi táv van mögöttünk, de fordulok, északi part és meleg rendesen…Györökön föl balra, aztán vissza, mert lenn a pecsét, hja, aki nem olvas, csak vezet megszokásból, egy idő után már csak cápacsalinak jó...már látom a szigligetit, fel van újítva, remélem,uniós pénzből, nem szeretném, ha erre pazarolódna az adóforint, a politikus barátom meg éhezne...és a badacsonyi rész az orrom előtt, ugye, nem is volt messze..?..innen már én tűnök messzinek és távolinak, süt a nap ezerrel és még azon is túl, a római út jól tartja magát, mint a közgépes történetek, lehet,hogy már anno…Ábrahámhegy, amit szintén a felfedezőjéről neveztek el, itt is van pecsét és szakállas arc kerülget, többször botlunk egymásba, másodmagával tol, hasonló ütemben fárad, gatyás úrról derül ki, hogy főszervező, fotó újra és nosza...és Rendes a következő település aztán Révfülöp ,nna, innen hegy-völgy, persze nem halálosak, de mégis nem alföldi, hosszút lépek, pénzért, rizlingből, és fagyi is van, a Nap nyomja, én is, Akali, na miről is lett elnevezve..? úgy van, a tóról, balatonos...és udvari, szóval nem a tűzfalra nyitott, Örvényes, a tihanyi járó előtt, tipródok, de győz a rosszabbik énem és megnézem a félszigetet, a kikötő él, a forrás nem, és Füred előtt én is alig, de vízcsapok köszönnek, alattuk biciklis fejek, alsóörsi kisdobosok a következő ütemben, éjszakára is kimaradásuk van, György örömködik, többen terelik el a figyelmemet,de visszamegyek a kobakért, és becsurgok Almádiba, gyönyörű pontőrök és kakaó és kalács meg víz...megígérik,hogy jövőre is...és Fűzfő és Akarattya, minden a Balatonról szól, a naplemente is, giccsben fürdünk, és máris Világos...még világosban, vagy majdnem, szürküllik...innen már lefelé és befelé, világolok, minden csapnak nagyot köszönök és alátartom...csöpög és jólesően hűsít...a siófoki víztorony, férfi pontőr és Zalán és Csaba, hosszúlépés és vonat...éppen, a szintidő tizennégy, a maradék tíz a nemzeti adósságcsökkentőbe...

Nahát emberek, ennyi volt, kábé nyócszázvalahányan, jövőre mindenki hozzon még valakit...

Sok köszönet a szervezőnek, ezt a sok szép lányt és asszonyt mivel bírhatta rá a közreműködésre és a mosolyra..?

Qrva jó volt...mint mindig...