Helyi gyerekként ráérős kelés, csipet reggeli, majd irány a Vilma utca. Gyors segítség a sátor összeállításában, pikk-pakk pecsételés, majd 7:45-kor indulás. Északi part felé indultam, rutinosan abszolváltam a badacsonyi „szopatóst”, a Káli-medence nem került terítékre :). Viszont serényen mutattam az utat a rossz irányba fordulók felé.

Valahol ezután egy szorulós fékű kolléga kapott segítséget egy imbuszkulcs képében.

Ebédet Aszófő előtt egy eperfa árnyékában fogyasztottam, itt már bejátszott a reggeli hiánya és a két kaptató.

Akalinál elkövettem a hibát, hogy nem mentem vissza a 71-esre, a hátsó kaptatón tolnom kellett vagy 100 métert:)

A füredi Margaréta mellett meg úgy elmentem, hogy öröm volt nézni, pedig tényleg kiveri az ember szemét! A parti fergetegen átvergődni egy igazi élmény, amit nagyban növelt az az anyuka, aki a Ferrarival(?) szórakozó baromarcúval próbálta megértetni, hogy a táskájával viszonylag komoly sérülést fog okozni a képén. Babakocsival volt, a gyerek meg megijedt... Aki esetleg látta a száguldozó vadállatot, az tudja, miről beszélek. Egyébként több tahót nem láttam, viszonylag sokat mentem a két főúton, senki sem dudált le!

A kenesei emelkedő nem volt vészes, szerintem jobb a főúton, viszont Balatonvilágos megizzasztott (emlegettem dolgokat, de a kilátás tényleg szép!!!) Itt már sokadszorra futottam össze egy karcagi párral. Jóideje előzgettük egymást:)

Siófokról 17 órakor léptem le, pedig úgy gondoltam, hogy kocabiciklisként este lesz, mire ideérek. A révnél még egy félórás „vacsi”. Innentől az út laza volt egészen Boglárig. Na itt a két vidám fickót meglátva eszembe jutott, hogy be kellene tolni egy sört. Csakhogy egy sör nem sör, kettőtől meg nem lesz kedvem továbbmenni :) Bringaemelés (előbb pakolj le mindent), után egy kis hajrá Fenyvesig. Fenyvestől nagyon rossz volt menni, tényleg nyűgös voltam, unalomig ismert táj, hátsómat törte már a zseb varrása (két nap múlva is szép nyoma van), mielőbb haza akartam érni a jutalomsörért. de rövid idő múlva (20:45) vártak már a lányok a célban. Fotó, kiscsalád elém jön, hazamegyünk, sör, cigi... Nagyon jó volt!!!

Köszönet a főszervező Fetter Györgynek, az állomások személyzetének és a máriai csipetcsapatnak a rendezvény lebonyolításáért. És megemlítem a keszthelyi Zala Camping két aranyos konyhásnénijét, mert reggel lelkesen szurkoltak és jó utat kívántak!

Óra szerint 205 km-t tekertem (köszönet a helyismeretnek), 13 óra alatt.

Jövőre viszont precíz váltó kell, kényelmesebb markolat, kissé keskenyebb ülés, és valami más nadrág, a kínai habklumpa bevált :D