SPIRIT OF BALATON 2014

Hulman István - Rajtszám: 65 - Rajt és cél: Balatongyörök

2013-ban saját készítésű, háromkerekű rekumbenssel indultam a Spirit of Balaton-on, mellyel az átlagos tempóm lassúnak bizonyult, a pihenőkkel együtt csak 25 óra alatt sikerült a távot megtennem. Erre az évre tehát adva volt a feladat: 24 órán belüli eredmény a cél! Tavaly kétszer volt holtpontom, melyeket kielemezve rájöttem, hogy nem ittam és ettem eleget. Erre az évre készülve a júniusi edzésmennyiség változatlan volt, 2-3 naponta 25-30 km távolság, melynek fele felfelé vezetett. Közben (az önbizalmam növeléséhez) kétszer megkerültem a Fertő-tavat, értékes tapasztalatokat szerezve. A 2014-es SoB-ra a következő elhatározott taktikával (és másik, kétkerekű biciklivel) indultam: folyamatosan (kb. 30 km-enként) kell enni és inni, a tempó kényelmes legyen és a pedálfordulat inkább pörgős.

A jelentkezésem után megkaptam az ezévi rajtszámomat (65), mely (micsoda véletlen!) éppen jelezte, melyik életévembe léptem.

Július ötödikén Balatongyörökről indultam kellemes reggeli napsütésben, a szállásunkról, mondván, a biciklit ismét szétszedni, autóval szállítani bonyolult lett volna. A Balatonederics felé vezető úton kellemes meglepetés volt, hogy a korábbi, gyökerek által felpúposodott aszfaltot lemarták, így a rugózás nélküli biciklivel is gond nélkül lehetett haladni. A tomaji pecsételőállomás mellett elsuhantam (valószínű, hogy a kis asztal még nem volt kitéve az útra), a következő megálló Révfülöp volt. A szendvicsek fogyasztását megkezdtem, Rabatin úrral történő kellemes társalgás közepette. Itt kezdtek utolérni a Balatonmáriáról indult, gyorslábú fiatalok.

Balatonakalin már nagyobb társaság jött össze, jó hangulatban folytattam az utam. Az itteni hosszú emelkedőn összekötöttem a kellemeset a hasznossal: a biciklit feltolva fogyasztottam el az újabb szendvicsemet. Itt már rendesen sütött a Nap, egyre melegebb volt, melyet menet közben kevésbé lehetett érezni. A következő pihenős célállomásnak Balatonfüred volt kijelölve, ahol idén megkerestem a Tourinform Irodát. A szendvics után hidegre vágytam, a sétányon fagylaltot ettem. Közben utolért egy tavalyi ismerős (háromkerekű, szintén saját készítésű rekumbenssel) akivel még Almádi után is összefutottam. Az ilyen találkozások nagyon lelkesítőleg hatottak, függetlenül attól, hogy még semmi fáradtságot nem éreztem.

A fűzfői öbölnél megálltam egy pillanatra, eszembe jutott, hogy itt általános iskolás koromban úszóversenyen vettem részt. A következőkben nagyra értékeltem az árnyékos szakaszt, melyet az akarattyai emelkedő követett, ahol ismét hétágra sütött a Nap. Tizenegynéhány perces biciklitolás után egy artézi kútnál teljesen felfrissültem. Mások is ezt tették, igazán jó hangulat alakult ki ezen a helyen is. Itt láttam 600 feletti rajtszámot is, így tudatosult bennem az esemény népszerűsége.

Az egész Balaton-kerülésre jellemző volt, a nagyszámú résztvevőből adódóan, hogy úton-útfélen találkoztam SoB-logóval ellátott biciklisekkel, akik lelkesen üdvözölték „sorstársaikat”, akikkel, bárhol megálltam, szívélyesen lehetett beszélgetni. Egyedül vágtam neki az útnak, de társaságban sosem volt hiányom!

Továbbhaladva gyönyörködtem a Magaspart adta kilátásban, keresve a Balaton másik végét, mely végülis láthatatlan messzeségben volt. Az egyik legszebb környezetben a balatonvilágosi pecsételő állomás működött, melyet a várva várt lejtős szakasz követett. Siófokon a szombat délutáni gyalogos és járműves csúcsforgalom nehezítette a közlekedést, de azért sikerült a víztornyot megtalálni. Ebben ismét segített 2 fő SoB-résztvevő. A víztoronynál is összeverődött egy nagyobb csapat, kiknek java része mát látta a túra végét – azaz csak Balatonmáriáig kellett eljutniuk.

Zamárdiban a Tourinform Iroda nem az út mellett volt, nehezen, de sikerült megtalálni. Az innen kivezető szakasz eléggé táblahiányos volt. Még induláskor elterveztem, hogy világosban szeretnék Balatonboglárra elérni, ahol nagyobb pihenőt (kb. 1 órát) fogok tartani. Végülis ez sikerült. Közben Balatonszárszó végén egy út melletti szabadstrandon jót mosakodtam, a büfé is nyitva volt, egy sör folyadékpótlás gyanánt jó hangulatomban elfogyott. Teljes sötétedés előtt Balatonboglárra értem, a pecsételőállomás a város túlsó végén volt. Az elmúlt évben hajnalban nem találtunk ott senkit, a korábbi zivatar mindenkit hazaküldött. Bezzeg most! A Hunyadi Étteremben telt ház, a biciklisek minden irányból jöttek-mentek, a pecsételő helyen fényképezés, vakuvillanás, kitűnő hangulat. Vétek lett volna nem megállni hosszabb időre! Ráadásul itt találkoztam egy kedves úriemberrel, aki ugyanilyen típusú (Cruzbike), saját készítésű biciklivel vett részt ezen a SoB-on. Márt ezért megérte idáig biciklizni! Eszem-iszom, pihenés, tapasztalatcsere után ki-ki folytatta saját tempójában az útját. A pihenés jólesett, de különös fáradságot nem éreztem, a követett taktika bevált!

Fonyód felé haladva találkoztam egy párossal, akik hozzám hasonlóan kényelmes tempóban haladtak, elöl-hátul kitűnő világítással rendelkezve. Kérdésemre hozzájuk szegődhettem, s velük tartottam a célállomásomig, Balatongyörökig. Ők még Badacsonytomajig mentek. Közben begyűjtöttük a pecséteket Balatonfenyvesen, majd Balatonmáriafürdőn, ahol a legtöbb résztvevőnek véget ért a túra. A továbbiakban nagy kerek sötét erdőkön mentünk keresztül, éles kanyarokkal tesztelve éberségünket, meglepetésszerű hátbavágással felérő gyökérpúpokon átjutva. A jó lámpa aranyat ért ezen a 23 km-es szakaszon. Éjjel a rövid biciklisnadrágom fázott (nappal ki gondolta volna?), több megállást vonva maga után (tapasztalat!). 3 óra után a györöki sorompónál további jó utat kívánva elköszöntünk egymástól.

3 óra 25 perckor érkeztem a kiindulási ponthoz. 19,5 óra alatt sikerült teljesítenem a távot, holtpont és különösebb fáradság nélkül. Izomlázam sem lett. Teljes a siker!

A kilométerórám szerint:

- a megtett távolság 209 km,

- az állásidő 3 óra 48 perc,

- az átlagsebesség 15,4 km/ó volt.

U.i.: Kevesebb élelmet kell vinni, mert este 10-ig az út mentén mindenhol beszerezhető szinte minden. Vizet inni sokáig nem lehet, jobb, ha valamilyen íze van, könnyebben lenyelhető. A folyamatos evés-ivás alapszabály, valamint a pörgetős pedálozás (lásd Dr. Nagy Sándor: Bicajoskönyv II., 18-19. és 41. oldal). A fiatalok nyomós áttétellel is mehetnek, nekik több energiájuk van. Fürdőnadrágot is vittem, mint kiderült, mások is, de senki sem használta. Ha az ember egyszer elindul, nincs megállás. Sajnos a fényképezésről kicsit megfeledkeztem, több képet kellett volna készítenem.

A nagyszámú (és a biciklijén jelzéssel ellátott) résztvevő csak előny, akár műszaki gondnál, akár csak köszönéssel jelezve, hogy ma egy nagy csapat tagjai vagyunk. Jólesett, mikor éjszaka is csak egy helló-val húzott el mellettem egy fiatal túratárs, vagy a kivilágított közúton jöttek szembe köszöntve kisebb-nagyobb csapatok. Az északii parton valamelyik viszonylag keskeny bicikliúton jött szembe egy 10-15 fős SoB-os társaság, a biztonság kedvéért rájuk dudáltam a gumilabdás töf-töf dudámmal és mint a visszhang, ugyanolyannal válaszoltak! Általános derültségben folytattuk utunkat!

Köszönet Fetter Györgynek, aki ezt a felejthetetlen napot éves munkával megszervezte, legyen energiád a továbbiak szervezéséhez, köszönet az állomások helytálló kedves személyzetének, köszönet a jó hangulatért minden résztvevőnek, gratuláció a Spirit of Balaton 2014 teljesítőinek.

Sporttársi üdvözlettel:

Hulman István

Sopron

Sopron, 2014.07.11.