 Nos, megvolt!!! Budapestről levonatozván, 15.30-kor indultunk Keneséről, ahol legnagyobb meglepetésemre még pecsételőfüzetet is kaptunk volna, ha nem készítettem volna már el saját kezemmel itthon. Szépen haladgattunk, de a kolléga elfáradt nagyon, mire a hivatalos indulópontig, Ba
latonmáriafürdőig elértünk, így itt jól elszórakoztattam a pecsételőállomáson a hölgyeket és urakat. Amíg a barátom "töltődött", ültünk legalább egy órát. Aztán alig néhány újabb kilométer múlva, Balatonberényben a Tekergő kerékpáros pihenőhelyen ismét jót pihiztünk miatta.
A szúnyogokról nem is tudtam, hogy tudnak ekkora rajokban, épp mint a méhek rajzani és zümmögni, akkora hangerővel, mint egy vuvuzela. Enni is alig tudtunk volna kint a természetben, így maradtak az állomások. Nem tudom, ők hogy bírták, spray ide vagy oda, amiből nekünk is adtak a pecsételőhelyeken. Hát taszító teremtések, az biztos. És mégis, a vízparton sok helyen voltak horgászok is ebben a szúnyoginvázióban.
Később is sokat pihengettünk a pecsételőállomásokon, így a barátom kibírta egészen Zánkáig, ott egy órát vártam vele, míg befutott az 5:20-as hajnali első vonat, amivel szépen hazajött. Én már nem adtam fel, hisz egyben, teljes egészében nem kerültem meg eddig a tavat, hanem mint a meszes nekivágtam és 3 óra alatt - közben Tihany mellett, Sajkodnál hajnali 6 után egy ötperces kis fürdőzésre is megállván - 8:20-ra visszaértem Kenesére. Bár azt hittem, senki nem lesz már a pecsételőállomáson reggel kilenc felé, de ha hamarabb érkeztem volna, éppen az lett volna a baj: az állomás éjjel egy és négy óra között tartott egy kis pihenőt, így e reggeli órán nagy örömmel fogadtak.
Az idén már jártam a Kékesen, a Galya-tetőn, Aggteleken, Salgótarjánban meg Egerben és Ózdon. A barátnőm Heves megyében él, onnan a szélrózsa minden irányába eső érdekességet megjártam: Bükk-tető, Szilvásvárad, Lázbérci-víztározó és még sorolhatnám. Nekem a tekerés a felszabadulás, ha hegyet látok, akkor addig meg nem állok, amíg a tetejére nem érek. Pechem lenne ám az Alpoknál rendesen...
Sajnos a barátomat már az indulásnál lefárasztotta az a pár emelkedő Világos felé. Ez van, nem vagyunk egyformák, na és szerintem én is lefáradtam volna azon a 22 ezer forintos bringán! Most vette talán 2 hónapja újonnan ennyiért. Hát el lehet akkor képzelni, mennyire jól gurulhat egy ilyen drótszamár! Ugyan én is 25 ezerért vettem a bringám, csak épp nem újonnan, és ez egy Botecchia olasz hegyikerékpár... Az eladó egy kínai volt, azt sem tudta, mi bicaj és bicaj között a különbség. Szerencsém volt. Négy éve van meg és mentem vele több mint 40 ezer kilométert.
Még egyszer köszönet az ötletért és a szervezésért!
|
