2019-ben a kilencedik alkalommal tekertem körbe a Balatont; az előző években 2-3, vagy akár 8 nap alatt teljesítve, mert mindig egybekötöttük családi, kempingezős nyaralással. Az idei túra volt a második 24 órás tekerés a Spirit of Balaton keretein belül.

A tavalyi viszontagságos túra nagyon megterhelő teljesítése után azt mondtam, hogy soha többet; ehhez képest idén március-április környékén már érett bennem a kalandvágy és a bizalom, hogy kétszer egymás után csak nem lehet ugyanolyan nehéz; csak meg kéne próbálni újra.

Természetesen az idei pedálozás is hozott sok új élményt. Ebben az évben egyedül tettem meg a távot; családi, baráti társaság nélkül – persze több száz spirites résztvevővel egyidőben.

Úgy döntöttem, hogy a számomra szimpatikusabb irányban haladok; a javasolt túraútvonallal ellentétesen. Lehet, hogy nem így van, de úgy gondolom, hogy ebben az irányban több a lejtő és kevesebb az emelkedő. Ami talán hiba lehetett, hogy a déli oldallal kezdtem és a dimbes-dombos északi part maradt a végére.

Keszthelyről szerettem volna indulni. Az első meglepetés az volt, hogy bezárt a Zala Kemping, ahol meg szoktunk szállni. A lelkesedés azonban nem konyult és haladtam tovább szálláshelyet keresni – a Spirit-et megelőző estén – és Vonyarcvashegy lett a bázis.

Egy régi Neuzer trekking kerékpárom van. Rájöttem, hogy hiába teperek, nem tudok 18-20 km/h-s sebességgel többel haladni vele. Főleg, ha defektes is…

Vonyarcvashegyi indulás (5:30)

Az indulás előtti napon egy tüske által okozott lyukat bár befoltoztam, de a túra végén kiderült, hogy nem volt sikeres. Én meg azt hittem, hogy csak a megtett kilométerek miatt egyre nehezebb a tekerés. Örvényesnél (kb. 160 megtett km után) azonban már megnéztem, hogy tutira nem lapos-e az a kerék . . . hát persze, hogy az volt. De naívan arra gondoltam, hogy csak a nagy meleg okozta a puhulást, Györöknél, már a sötétben – mivelhogy a hűvösebb időben is visszaengedett – azonban már a defektre gyanakodtam, viszont akkor már nem álltam neki a szerelésnek az utolsó 50 km-re. Néha megálltam pumpálni, azt még a sötétben érzésből is meg tudtam oldani.

Hajnalban, 5:30-kor indultam Vonyarcvashegyről. Nagyon kellemes idő volt, és az előrejelzésnek megfelelően hátszéllel.

Vonyarcvashegyi látkép (5:52)

Libás strand - Keszthely hajnalban (6:18)




Balatonberény (7:00)




Fonyód I. (8:22)




Fonyód II. (8:22)




Balatonboglár- pecsételőállomás (8:56)
Itt még útfelfestés is motiválta a résztvevőket




Balatonszemes (9:32)




Zamárdi (11:10)
Mindenhol autó. Gyakorlatilag lehetetlen közlekedni

Jól haladtam és kimondottan élveztem az utat. A pecsételőállomásokat ezúttal nem követtem, csak azoknál álltam meg, amelyekbe „beleütköztem”. A QR kódos megoldás nagyon praktikus, jól követhetően mutatja az állomásokat és a megtett távot.

Az első szünetemet reggelizéshez Szárszón tartottam kb. 50 km után. Aztán 2 óra tekeréssel később a következő megállóm Siófokon volt egy ebédre. Azt követően a löszfalon, Világoson. Itt mindig csinálunk fotókat, ez idén sem maradhatott ki

Balatonvilágos (13:20)




Balatonvilágos - fotó a löszfalon (13:28)




Balatonkenese - szuper kerékpárút (14:32)

Tovább haladva 170 km-nél, Almádiban volt szerencsém ott nyaraló kollégámmal találkozni. Feltankolt egy erőt adó, lélekemelően finom málnaszörppel, aminek az ízét még most is érzem a számban, ha rágondolok. Ezt már olyan ponton kaptam, amikor erősen küzdöttem a szellemeimmel és egy kicsit már a végét jártam. Itt kaptam egy kis lelki segítséget egy Spirit-es résztvevőtől is, aki hozzám hasonlóan ellentétes irányban haladt. Ő azért gyorsabb tempóval bírt, mint én, így ez volt az utolsó pont, ahol még találkoztunk, de így utólag is köszönöm neki!

12 óra tekerés után már egy kicsit kedvemet vesztve, nyögvenyelősen harcoltam a távért, többször átbillenve holtpontokon. Főleg, hogy itt már a kerekemmel is gondjaim voltak.

Tihanyi levendulás (17:55)




Örvényes (18:15)




Balatonakali (18:54)
Ellentétes irányban haladva ez bizony kellemes lejtő! :)




Révfülöp (20:21)

Révfülöpnél még szerettem volna egy fagylaltot elfogyasztani, de ekkor már nem mertem hosszabb szünetet tartani, gondolván, hogy nagyon bekötnek az izmaim és azután még nehezebb lenne továbbhaladni. Badacsonyban sötétedett rám. Ekkor jött a küzdelmem a lámpáimmal. Bár volt nálam 3 elemes és a dinamós, ettől függetlenül az égadta világon nem láttam semmit, ugyanis mindegyik jó volt arra, hogy engem lássanak, de az utat előttem nem világították be. És annyit matattam a dinamós lámpámat is, hogy azt meg le is törtem. A szigligeti vonalon, amikor autó jött a főúton (főleg reflektorral), sokszor inkább le is álltam, mert nem tudtam, hogy mikor vagyok még a bicikliúton. Persze sok autó jött; ezért néha csak ösztönből tartottam a kormányt, mintha csukott szemmel mentem volna. Egy-két Spirit-es kerékpáros jött velem szemben, őket is – világításukra irigykedve nézve – inkább félreállva engedtem el. Ugyanakkor erre a szakaszra már mint célegyenesre tekintettem. A hosszát tekintve rövidebbnek tűnt, mint a tavalyi hosszú máriafürdői utcák.

A kempinghez érve nem élt bennem sokáig a kisértés, hogy el kéne tekerni még a pecsételőállomásig, ahol a QR-kód még vagy kint lehetett, vagy nem; bekanyarodtam a sátorhoz és elégedetten örültem magamnak, hogy szinte percre pontosan 17 óra alatt megcsináltam a kört.

Újra Vonyarcvashegyen 18 óra tekerés után (23:28)

Az idei évi tanulságai:

- Nagyon magányos (főleg egyedül) a kör ellentétes irányban. A nap első felében még több Spirit-es résztvevővel lehet találkozni, de az éjszakába nyúlva már szinte senki sem volt. A bozótos területeken egyedül, vaksötétben, rossz világítással – már majdhogynem félelmetes.

- A kört lehet, hogy célszerű az északi partot letudva megkezdeni. Fáradt lábbal nehezebb a dombokkal megküzdeni.

- Zamárdit még nappal is nehéz volt teljesíteni a Sound miatt.
(Este azonban még rosszabb volt tavaly.)

- Ha lapos a kerék, az bizony jó eséllyel defekt. Ha még világos van, vedd az erőt, hogy meggyőződj róla, megszereljed; vagy gumit cserélj!
(Nálam amúgy volt teljes javítókészlet, de még cseretömlő is.)

A világítás sokat dob a komfortérzeten. És ha még látsz is vele, az maga lehet a Kánaán. (De vajon milyen megoldások vannak?)


Visszajelzés és javaslat a szervezőknek:

- Idén is nagyon jó volt a kapcsolattartás, bár a nyomtatnivaló anyagot az utolsó pillanatban kaptuk meg. Jó lenne kiküldeni az alapot min. 3-4 nappal korábban és az esetleges változásokat, véglegesítéseket utólag közölni. Akkor már akár tollal is lehet „javítani”.

- A QR kódos alkalmazás szenzációs! De a kóddal ellátott papírokat a megállóknál már az előző napon ki lehetne függeszteni (ha ki lehet), hogy a korán, és/vagy nem a hivatalos rajtról indulók is „beolvassák” magukat.

- Az állomásokon tényleg nagyon barátságos volt mindenki! Köszönjük!


A szervezők információi:
- A résztvevők általában tényleg az északi part leküzdésével kezdik a Spirit teljesítését, nem csak a domborzati viszonyok miatt, de amiatt is, hogy a déli parton éjszaka meglehetősen kevés a kivilágítatlan útszakasz, míg az északin viszonylag sok ilyen van, ami helyenként a tájékozódást is megnehezíti. Emiatt éjszaka a déli parton valóban sokkal több Spirit-résztvevővel lehet még találkozni, mint az északin, bár az északi partról indulók természetesen ugyanerre tekernek a cél felé.
- Az Állomásmutató valóban csak a rajt előtti utolsó héten szokott elkészülni, ennek fő oka, hogy egy-két pecsételőállomással általában csak akkor tudjuk véglegesíteni a részvételüket, illetve működési idejüket. Aki azonban új résztvevő vagy visszatérő résztvevő és ezt külön kéri, annak a regisztráció után mindig elküldjük az előző évi Állomásmutatót, amiben egyik évről a másikra viszonylag kevés változás szokott történni, tehát előzetes tájékozódás céljára jól használható.
- A QR-kódos rendszer Kompár Krisztián résztvevőnk munkájának erdeménye, őt illeti érte köszönet. A QR-kódok előző nap való kihelyezését szoktuk kérni az állomásoktól, de ennek eldöntése rájuk van bízva.

.