Kedves Gyuri!
Először is szeretnénk megköszönni, hogy megszervezted ezt az egészet, nagyon jól éreztük magunkat! Küldök egy közös képet, illetve egy előtte/utána sorozatot mindenkiről!
Mi négyen indultunk Balatonmáriafürdőről 8:15-kor, és éjjel 2:45-re érkeztünk vissza ugyancsak Balatonmáriafürdőre. Az első 30 kilométeren sikerült teljesen elázni, de valahogy nem érdekelt bennünket, mert izgultunk, mi vár még ránk.
Gyenesdiáson benéztünk abba a kempingbe, ahol meg fogunk szállni elkövetkezendő nyaralásunk alkalmával, utána reggeliztünk Györökön. Sok-sok folyadék és müzli! Ez később nagyon hasznosnak bizonyult.
Badacsonyban egy ismerőssel és a gyerekeivel találkoztunk, akik már messziről drukkoltak. Gyorsan csináltunk egy közös fotót, csak utána vettük észre a háttérben a sírköveket... Itt láttunk többeket balra kanyarodni Köveskál felé, mi nem követtük el ezt a hibát. Mi a tanulság? Ne higgy mindig a tábláknak! Ezután szótlan kilométerek következtek, majd a szemerkélő eső - meg a tüdőgyuszi - elől bemenekültünk az ún. Világbüfébe. A tulaj kamuhippi vigyora halálunkig kísérteni fog...
A Balaton kanyarulata "vízválasztónak" bizonyult. Bedurrant térdek, hasmenés hátráltatott. Biztos elromlott az óra, leeresztett a gumi, befog a fék...
A sötétség a déli parton ért minket, innen már igazi pszichés küzdelemben álltunk a testünkkel, ami nem értette, miért kell hosszú órák óta monoton mozgást végeznie.
Mint az előttünk járók, mi is megtapasztalhattuk a Balaton éjszakai kulturális életét. Ennyi verekedést, diszkót és részeg kamaszt egy rakáson ritkán látni. Őszintén nem tudtak hová tenni minket... Nem baj, mi meg velük nem tudtunk mit kezdeni...
Mikor megláttuk a Balatonmáriafürdő táblát, kemény sprintbe kezdtünk. Nem tudtuk, hogy ez még hosszú egyenesek kezdetét jelezte... Nem akarok ünneprontó lenni, de a célban csak a földöntúli fáradtságot éreztük, a 4(!) órás hajnali vonatozás csak hab volt a tortán...
A valódi örömöt és büszkeséget csak másnap reggel éreztük.
Üdv.: Imi & Zsófi |